Húsz évig nem volt magyar koronája Ferenc Józsefnek

A szabadságharc vérbe fojtása után Magyarországnak nem volt királya, az országot viszont Ferenc József osztrák katonasága és hivatalnokserege tartotta megszállva. A német volt a hivatalos nyelv, a kormányzás rendeleti úton folyt, és az osztrák ipar-, valamint büntetőjog volt érvényben. A helyzet igen gyorsan az osztrák császár számára is “kellemetlenné” vált.

A német egység kérdése és az itáliai vereségek miatt Ferenc Józsefnek igen nagy szüksége lett volna a passzív ellenállásba menekült magyarok támogatására, az ország erőforrásaira. Már 1852-ben megpróbált közeledni, ám akkori körútja kudarcba, érdektelenségbe fulladt. A következő, 1857-es látogatása már sikeresebb volt, nem kis mértékben a magyarok rokonszenvét bíró Erzsébet királyné személyének köszönhetően.

De a magyar politikusok jól érezték, hogy az uralkodó szorult helyzetét kihasználva engedményeket csikarhatnak ki, ezért a nagy békülés még váratott magára.

Kiegyezés, koronázás

Az 1860-as év tárgyalásokkal, közigazgatási átszervezéssel, kegyelmezésekkel telt, a következő év elejétől pedig visszaállították a forradalom előtti kormányhatóságokat, a magyar nyelv használatát, és összehívták az országgyűlést – írja Klettner Csilla az Archívnet.hu-n.

Létrejött a kiegyezés néven ismert kompromisszum, megszületett az Osztrák-Magyar Monarchia. A folyamat ünnepélyes “csúcspontja” pedig, amikor 1867. június 8-án Ferenc József fejére került a magyar Szent Korona.

A koronázási menet reggel hét órakor indult a királyi palotából, hogy a Szent György tér – Vár utca – Dísz tér útvonalon eljusson a Mátyás-templomba. Itt a király esküt tett az “igazság és a béke” fenntartására, ezután a hercegprímás szent olajjal kente fel, majd felöltötte Szent István palástját. Átvette István pallosát, amellyel keresztvágást tett, és felhangzott a katonaság sortüze.

 Ő felsége (…) letérdel a legfelsőbb oltárlépcső-fokra s most teszik fel fejére az ország koronáját Andrássy gróf miniszterelnök és a hercegprímás.

A jogart Ferenc József jobb, az országalmát bal kezébe adták, és felvezették a trónra: „Egy Andrássy gróf miniszterelnök által adott jelre s háromszoros „éljen” kiáltására, melyet a nép ismétel”, a katonaság újra sortüzet adott, miközben Buda és Pest harangjai folyamatosan zúgtak – idézi a 21 oldalas szertartásrendet Klettner Csilla.

Vágás Szent István kardjával

Ekkor kezdődött Erzsébet királyné koronázása ugyanúgy a felkenésével, majd a veszprémi püspök a főudvarmestertől átvett úgynevezett házi koronát helyezte a királyné fejére. Ezt követően a Szent Koronát a hercegprímás – Andrássy miniszterelnök segédletével – Erzsébet „vállára tartja s onnan mindjárt elveszi ismét”.

A szentség vétele és a nagymise után – itt játszották Liszt Ferenc Koronázási miséjét – a király Pestre ment, ahol kelet felé fordulva, bal kezében feszülettel, jobb kezének három ujját feltartva elmondta esküjét. Újabb éljenzés és sortűz után a menet a mai Széchenyi István téren létrehozott koronázási dombhoz ment. Itt:

Ő Felsége a megfelelő helyen kiugrat a menetből s vágtatva lovagol fel a koronázási dombra, kivonja Szt. István kardját és megcsinálja a négy világtáj felé keresztalakban a négy vágás.

Innen Ferenc József a Lánchídon át a királyi palotába lovagolt, ahol lakosztályába vonult vissza, majd megkezdődött a fogadás.