A hidegháborús szembenállás ott volt a legkézzelfoghatóbb, ahol a két ellenséges szuperhatalom szó szerint egy karnyújtásnyira volt egymástól: Nyugat-Berlinben.
Hitler bukása után Németországot a szövetségesek négy – francia, brit, amerikai és szovjet – megszállási zónára osztották fel, és ugyanígy jártak el a mélyen a szovjet zónában fekvő Berlin esetében is. Az első jelentős konfliktus 1948 júniusában kezdődött, amikor a Vörös Hadsereg lezárta a Nyugat-Berlinbe vezető összes szárazföldi és vízi utat. Megszüntették az áramellátást, a sötétbe borult várost éhínség fenyegette.
Történelmi szavak
Csaknem kitört a harmadik világháború, de a nyugat higgadt maradt és légifolyosón keresztül biztosította a kétmillió lakos ellátását. Olyan sikeresen, hogy végül 11 hónap után, ’49. május 12-én a szovjetek feloldották a blokádot, és visszaállt a status quo. De az ellentét maradt, és a tömeges nyugatra szökések megakadályozására az NDK 1961. augusztus 13-án megkezdte a berlini fal építését. A német főváros ezzel végképp kettészakadt.
John Fitzgerald Kennedy elnök 1963 júniusában érkezett a szovjet megszállástól és a magárahagyatottságtól rettegő Nyugat-Berlinbe. Schöneberg kerület tanácsházának erkélyéről mondta el beszédét. Az akkor és ott elmondott szavak azonnal történelmivé váltak.
Kétezer éve ezt a mondatot ejtették ki a legbüszkébben az emberek: »Civis Romanus sum« (Római polgár vagyok). Ma a szabad világban ezt mondjuk helyette: »Ich bin ein Berliner« […] A világon sokan nem értik, vagy azt állítják, hogy nem értik, mi a nagy különbség a szabad világ és a kommunista világ között. Ha eljönnek Berlinbe, majd megértik.
– idézi az amerikai elnök 1963. június 26-án elhangzott beszédét a National Geographic Világrengető beszédek, melyek megváltoztatták a világot című kiadványa.
“Ich bin ein Berliner” 2:49-től és 9:39-től:
Egyesek szerint a kommunizmusé a jövő. Nekik is azt ajánlom, jöjjenek Berlinbe. Megint mások azt mondják Európában és másutt a világban, hogy a kommunistákkal együtt lehet működni. Nekik különösen azt ajánlom, hogy jöjjenek ide, Berlinbe. Néhányan azt is mondják, hogy a kommunizmus ugyan rossz rendszer, de lehetővé teszi számukra a gazdasági fejlődést. Jöjjenek ők is Berlinbe: »Lass’ sie nach Berlin kommen«. A szabadság sok bajjal jár, és a demokrácia nem tökéletes. De nekünk sosem kellett falat emelnünk a saját népünk otthon tartásáért, hogy ne szökjenek meg előlünk.
Kennedy a kommunista rendszer hiányosságainak legnyilvánvalóbb jelképének, és az egész emberiség arcul csapásának nevezte a falat. Európában mindaddig nem lehet tartós béke, amíg minden negyedik német embertől megtagadják a szabadság, a szabad választás jogát – mondta.
A szabadság egy és oszthatatlan, és ha csak egy embert is rabszolgasorba vetnek, akkor már senki sem szabad. […] Mindenszabad ember berlini, akárhol éljen is a Földön. Ezért, mint szabad ember, én is büszkén ejtem ki ezeket a szavakat: Ich bin ein Berliner.
