Az Egyesült Államok következetesen ragaszkodott a maga választotta úthoz, miszerint semleges marad az európai konfliktusokban. Az első világháború kitörésekor már jó évszázada tartotta magát ehhez, még akkor is, amikor német tengeralattjárók elsüllyesztették a brit Lusitaniát, fedélzetén 128 amerikai állampolgárral.
Aztán a brit hírszerzés elfogta az úgynevezett Zimmermann-táviratot, amelyből világossá vált: a németek által hirdetett korlátlan tengeralattjáró-háború nem kíméli az amerikai hajókat sem. Egy amerikai hajó elsüllyesztése után 1917-ben az USA először megszakította diplomáciai kapcsolatait Németországgal, majd áprilisban hadat üzent.
Amerika döntés előtt
Utóbbihoz viszont Woodrow Wilson elnöknek előbb meg kellett szereznie a Kongresszus jóváhagyását. Önmagát egy türelmes embernek nevezte, aki egy türelme határához érkezett nemzet élén áll. Wilson a Kongresszus előtt elmondott beszéde megfordította a történelem menetét, az amerikai monstrum belépésével a háború sorsa eldőlt. Ebből idézünk a National Geographis kiadványa, a Világrengető beszédek, melyek megváltoztatták a világot alapján.
A németek tengeralattjáró-háborúját az elnök az egész emberiség elleni bűntettnek nevezte, és kifejtette: az egész emberiségnek fel kell lépnie ellene. Amerikának is döntést kell hoznia:
A szenvedélyeket félre kell tennünk. Ne a bosszúvágy vagy erőnk fitogtatása vezéreljen bennünket, hanem csakis az igazság és az emberi jogok érvényesítése …
Javasolta hát a Kongresszusnak, hogy “hivatalosan is fogadja el a ránk erőszakolt hadviselő státuszt”, mozgósítsa az ország erőforrásait. A hadba lépés súlyos döntését indokolva kitűzte a célt:
[…] a béke és az igazság elvének érvényt szerezni a világban az önző és zsarnoki hatalommal szemben,s létrehozni a valóban szabad és önálló népek összefogását mind céljaikban, mind tetteikben,melyekre az említett elvek érvényesítéséért szükség lesz […]
Az elnök egyik fő célja jelenik meg itt, az ENSZ elődjének számító Népszövetség létrehozása, amelynek fő feladata a nemzetközi konfliktusok békés megoldása volt.
Béke és igazság viszonya
[…] A világ biztonságáról a demokrácia érdekében kell gondoskodni. Békéjét a politikai szabadság kipróbált alapjain kell megteremteni. Mi nem önző célokat szolgálunk. Senkit sem kívánunk leigázni, uralmunk alá hajtani. Nem igénylünk jóvátételt, önként meghozott áldozatainkért nem kérünk semmilyen anyagi kárpótlást. […]
Az alább kifejtett elvek pedig valóban megjelentek a háború utáni Európát újratervező elvek között. Az már más kérdés, és a magyarok számára kifejezetten tragikus, hogy Wilson szempontjai csak ott jutottak érvényre, ahol a győztesek érdekei is úgy kívánták.
[…] Félelmetes, hogy háborúba kell vezetnünk e hatalmas, békés népet, éspedig a lehető legszörnyűbb és legpusztítóbb háborúba. Ám az igazság drágább kincs a békénél, és mi harcolni fogunk a szívünkhöz legközelebb álló értékekért: a jogért, hogy a hatalom alárendeltjeinek legyen szavuk a saját kormányzatukban; a kis nemzetek jogaiért és szabadságáért; a szabad emberek egyetértésén alapuló jog uralmáért, hogy békét és biztonságot teremtsen minden nemzet számára, s végre felszabadítsa a világot. […]
