A brit tévétársaság megbízásából egy kutatócsoport Shakespeare halálának közelgő 400. évfordulója előtt egy olyan radarkészülékkel vizsgálta meg a bárd és családja sírboltját Stratford-upon-Avonben, Shakespeare szülővárosában, amely “belát” a földfelszín alá.
Kevin Colls, a kutatócsoportot vezető régész a dokumentumfilmben kijelenti: a vizsgálat “furcsa rendellenességek és jelentős helyreállítási munkálatok nyomait” mutatta ki a sír fejrészénél, és ez “nagyon-nagyon meggyőző módon” arra utal, hogy Shakespeare koponyája valóban nincs a helyi Szentháromság-templom kőpadlózatába süllyesztett sírban.
Először 1879-ben jelent meg egy írás egy korabeli angol hírmagazinban arról, hogy a drámaíró és költő koponyáját 85 évvel korábban valaki ellopta a sírból. Az értesülés öt évvel később ismét megjelent egy másik újságban, de a történészszakma eddig arra a véleményre hajlott, hogy kitalált történetről van szó.
Maga Colls is elismerte a BBC-nek nyilatkozva, hogy a vizsgálati eredményt kétségtelenül “évekig tartó viták követik”, és nyilvánvalóan “vitatható elméletek” is felbukkannak. Patrick Taylor, a stratfordi templom lelkésze kijelentette: az egyházközösség nem járul hozzá a sír megbontásához, egyrészt kegyeleti okokból, másrészt azért, mert Shakespeare-nek is ez volt a kívánsága.
Shakespeare e kívánságát a sírfelirat meglehetősen baljós utolsó sora is alátámasztja, ez ugyanis átokkal fenyeget bárkit, aki megbolygatná a bárd földi maradványait.
