Vicky Cullennek 2011 májusában végleg (?) megváltozott az élete. A nő akkor 5 hónapos terhes volt, és – sok várandós kismamához hasonlóan – kívánós lett.
Csakhogy Vicky nem savanyú uborka vagy méz (esetleg mézes savanyú uborka) fogyasztása iránt érzett vágyat, hanem
Egy este ült a székben, és kicsípett egy darabot a béléséből. A habszivacs anyagot megrágta és lenyelte. Azt érezte, hogy élvezettel fogyasztja, és másnap is megkívánta. Ez már közel öt éve történt, azóta szinte nem telt el olyan nap, amikor ne evett volna szivacsot. Hol a karosszékből, hol mosogatószivacsból tép ki darabokat.
Természetesen utánanézett az interneten, mi okozhatja furcsa vágyódását, és szembesülnie kellett azzal, hogy
Azok, akik ebben a betegségben szenvednek, olyan dolgokat kívánnak meg, amelyek emberi fogyasztásra alkalmatlanok – korábban mi is írtunk például arról a brit fiúról, aki rendszeresen evett szobájának falából.
Vicky „hagyományos” élelmiszereket is magához vesz, de nem bírja ki, hogy ne majszoljon szivacsot.
Az orvosok mindenféle terápiával próbálkoztak, azt javasolták, hogy hagyjon fel a szokásával, mert súlyosan károsíthatja az emésztőrendszerét. A szivacsevés ennek ellenére eddig nem okozott neki komolyabb egészségügyi gondot, néha puffadás gyötörte, de ilyenkor hashajtót írtak fel neki.
Vicky évekig titkolta betegségét a családja elől, de most már úgy érezte, beszélnie kell róla, mégpedig azért, hogy minél többen tudjanak erről az evészavarról. A nő mindig tart magánál néhány szivacsdarabot, arra az esetre, ha megkívánná; és retteg attól, mi lesz, ha elfogy a karosszékének bélése.
