A „Szörnyek barlangja” (Cave of Beasts) néven is ismert Wadi Sura II. 2002 óta tartja izgalomban a régészeket, akik azt remélik, hogy ott találnak majd nyomokat az ókori egyiptomi civilizáció első lépéseiről.
(A Wadi Sura I.-et, vagyis az „Úszók Barlangját” még 1933-ban, a magyar Almásy László fedezte fel, aki Az angol beteg című film főhőseként vált igazán ismertté.)
Az Egyiptom nyugati, sivatagos részén felfedezett barlang falait többféle, nyolcezer évesnél régebbi, vagyis kőkorszaki ábrázolás díszíti. Vadállatok, emberalakok, és fura, fej nélküli „szörnyek” mellett több száz, különböző méretű kézlenyomat tarkállik a sziklafalakon. Közöttük tizenhárom egészen apró.
Ez már csak azért is meglepő, mert a Wadi Sura II. felfedezéséig kizárólag Ausztráliában találtak kéz és láblenyomatokat kisgyermekektől. De olyat még ott sem, amilyen a szaharai barlang falán látszik: egy felnőttméretű kézpáron belül van egy apró lenyomat is.
Adná magát a feltételezés, hogy az ősi alkotás az anyai szeretet egyik első kifejezése, de nagyon úgy tűnik, hogy nem így van. Az apró lenyomatok ugyanis nem emberi végtagoktól származnak.
Emmanuelle Honoré, a McDonald Intézet francia antropológusa azt mondja, abban a pillanatban sokkolták az apró kéznyomok, hogy először megpillantotta őket 2006-ban. „Túl kicsik az embergyermekek kezeihez képest, az ujjak pedig túl hosszúkásak”.
Honoré különböző összehasonlító elemzéseket végzett: a 37. és 41. hét között világra jött újszülöttek, illetve a 26. és a 36. hét között világra jött koraszülöttek kezeit hasonlította össze a Szörnyek Barlangjában talált lenyomatokkal. A vizsgálatokat a régészek kutatóorvosokkal együtt végezték.
Az eredményeikre alapozott, nemrég publikált tanulmány szerint, nagyon kicsi valószínűsége annak, hogy a barlangi kézlenyomatok nem embertől származnak.
Honoré csapata először majmokra gyanakodott, de amikor a kutatásvezető megmutatta a lenyomatokat a párizsi Természettudományi Múzeum tudósainak, azt tanácsolták neki, hogy inkább a hüllők között kellene keresgélnie.
Nagyon valószínű, hogy a „babakézlenyomatok” valójában gyíkoktól, vagy krokodiloktól származnak. Az ilyen állati ábrázolások azonban szintén nem jellemzők az ősi, afrikai, vagy közel-keleti civilizációkra, sokkal inkább az észak-, illetve dél-amerikai kultúrákra.
A kutatóknak még sok kérdésre kell válaszolniuk. Például, hogy az alkotók élő állatok lábait rajzolták-e körbe, vagy frissen levágott végtagokat? Meg persze arra is, hogy vajon miért csinálták?
(via National Geographic)
