Két fekete lyuk ütközött össze egy messzi galaxisban, korábban soha nem látott energia szabadult fel, megrázkódott a téridő. A fizikusok pedig ezáltal felfedezték a gravitációs hullámokat, ami új ablakot nyitott a világegyetemre.
Sok olvasónkhoz hasonlóan mi is éreztük, hogy nagy dologról van szó, de az a bizonyos “heuréka-érzés” csak nem akart megérkezni. Szégyen, nem szégyen, nem értettük, ezért Frei Zsoltot, az Eötvös Gravity Research Group kutatócsoport vezetőjét kértük meg, segítsen.
Hullámok a téridő szövetében
A gravitációs hullámok észlelése nem azt jelenti, hogy a Föld, vagy bármilyen, tömeggel rendelkező tárgy gravitációs mezőjét sikerült láthatóvá, érzékelhetővé tenni. Egészen másról van szó. Albert Einstein 1915-ben, az általános relativitáseémélet kidolgozásakor előre jelezte, hogy gyorsuló mozgást végző test, illetve két, egymás közelében mozgó tömeg gravitációs hullámokat kelt.
Magyarán megmozgatja a téridő szövetét. Biztos mindenki látta már tudományos ismeretterjesztő műsorban, hogyan szemléltetik a téridőt. Egy négyzetrácsos gumileplet szoktak kifeszíteni, és egy vasgolyót tesznek bele, ahogy az besüpped, mutatja a téridő elhajlását. Ha a gumira két golyót teszünk, és a kezünkkel elkezdjük keverni, a mozgás hullámokat vet a lepel szélei felé.
Brutális energia szabadult fel
Olyan gyengék, és olyan kevés ideig tartanak, hogy Einstein úgy vélte, az emberiség soha nem lesz képes mérni. Most mégis sikerült, igaz, a valaha mért legnagyobb energiájú eseménye kellett hozzá: két fekete lyuk összeolvadása.
A fekete lyukak apró, de óriási tömegű objektumok. Sűrűségüknél fogva olyan erős a gravitációjuk, hogy még a fény sem tudja elhagyni a felszínüket. Mivel sötétek, nem láthatjuk őket, csak közvetett bizonyítékok alapján tudunk létezésükről.
Egy, a bolygónktól 1,2 milliárd fényévre lévő két fekete lyuk már évmilliók óta kerülgette egymást, majd hihetetlen gyorsasággal összeolvadt.
Az eredeti fekete lyukak tömege 29, illetve 36 naptömeg volt, az összeolvadásukkal keletkezett objektumé azonban csak 62 naptömeg – áll az MTA közleményében.
Ez azt jelenti, hogy három naptömegnyi anyag alakult energiává, méghozzá a másodperc törtrésze alatt. Ez háromezer tipikus szupernóva-robbanás energiájával egyenlő, vagy úgy is érzékeltethetjük: 4500-szor több, mint az az energia, amit a Nap körülbelül 10 milliárd éves élete során kisugároz.
Új lehetőség nyílt
Az óriási energiát gravitációs hullámok szállították el, ezeket tudták mérni a LIGO (Laser Interferometer Gravitational-wave Observatory) elnevezésű nemzetközi tudományos együttműködés gravitációshullám-detektorai. A jel az összeolvadás végén volt a legerősebb, ekkor sikerült két tized másodpercig kimutatni – teszi hozzá Frei Zsolt.
Einsteinnek tehát igaza volt, gravitációs hullámok, amelyek tényleg képesek megrezegtetni a téridőt. És minden gyorsuló test létrehoz ilyen hullámokat, még a dühös motoros is, amikor megrázza az öklét. Igaz, az 30 nagyságrenddel kisebb, mint a mostani, és természetesen – egyelőre – csak a legerősebbet tudjuk mérni.
Végezetül, hogy mindez milyen új ablakot nyitott a világűrre? Eddig csak az elektromágneses kölcsönhatás alapján figyelhettük meg az eget – ugyanis a fény, de a rádióhullámok vagy a röntgensugárzás is ennek különböző megnyilvánulási formái. Mostantól olyan jelenségeket is észlelünk majd, amelyeket elektromágneses alapon nem lehetett megfigyelni, mint amilyen például a fekete lyukak összeolvadása.