Nagypolgári családból származott, ami ritkaság volt a későbbi náci vezérkarban, 1893. január 12-én született. Nehezen kezelhető gyerekként már 12 évesen katonaiskolába íratták, az első világháborút egy gyalogos hadosztályban kezdte, de még 1914-ben csatlakozott a légierőhöz.
Ász a levegőben
Tehetséges volt, rövidesen a legeredményesebb pilóták között tartották számon. Összesen 22 elismert légi győzelmet aratott, több kitüntetéssel ismerték el, de a csúcspont bizonyára az lehetett számára, amikor a legendás Vörös Báró halála után ő irányíthatta egykori kötelékét.
A háborús vereség és a megalázó béke sok millió honfitársához hasonlóan elkeserítette Göringet, útja 1922-ben vezetett a náci pártba. ott természetesen nagyon megörültek a “nemzeti hősnek”, Hitler az SA vezetésével bízta meg. E minőségében vezető szerepet vállalt a befuccsolt müncheni sörpuccs kivitelezésében.
Karrierje meredeken ívelt felfelé az NSDAP-ben, képviselő, majd a Reichstag elnöke lett, Hitler kancellári kinevezése után miniszter, Poroszország belügyminisztere, majd kormányfője, a birodalom légügyi biztosa. Gyakorlatilag Göring volt Hitler jobbkeze, minden jelentős lépésében támogatta a Führert.
Hitler utóda
Részt vett az SA szétverésében, az Anschluss lebonyolításában, a kristályéjszaka megszervezésében, miközben halmozta a tisztségeket. Légiközlekedési miniszter, a Luftwaffe parancsnoka, fővadász- és főerdőmester, gazdasági miniszter lett.
Ő volt 1936-tól a hadigazdaság négyéves tervének biztosa, ő irányította Németországban és a meghódított területeken a zsidó vagyonok elrablását. Hitler 1939-ben a birodalmi védelmi tanács elnökévé és saját utódává nevezte ki, 1940-ben pedig birodalmi marsall lett.
Megszervezte a Gestapót, majd 1934-ben a koncentrációs táborok felügyelete mellett átadta a az irányítást Himmlernek.
Nem érezte elég felkészültnek Németországot.
Luxus és öngyilkosság
Göring különbözött más, magas rangú náci vezetőktől. Nem osztotta a Führer fajvédő nézeteit, bár fontos szerepet játszott a holokauszt előkészítésében, és többször kiállt zsidó származású beosztottjaiért. Idegenkedett a személyi kultusztól is, sok kérdésben vitázott és ellenvéleményt fogalmazott meg.
A kudarcok nyomán 1942-től fokozatosan háttérbe húzódott, inkább arisztokratikus szenvedélyeibe menekült. Híres volt fényűző életmódjáról, óriási birtokokkal rendelkezett, amelyekre palotákat épített. Ezeket pedig lelkes műgyűjtőként a zsidóktól elvett és a megszállt országokból összerabolt műtárgyakkal ékesítette. Szó szerint úgy élt, mint egy fejedelem.
A nagypolitikába 1945 tavaszán tért vissza, amikor úgy tudta, Hitlert bekerítették Berlinben. Megpróbálta átvenni a hatalmat, de
Háborús főbűnösként halálra ítélték, de miután nem tudta elérni, hogy a kötél általi halált golyóra változtassák, 1946. október 15-én öngyilkos lett. Három ciánkapszulát tartott magánál – írta a börtönparancsnoknak hagyott búcsúlevélben. Egyet olyan helyen, hogy könnyen megtalálják, egyet a csizmájába rejtve, egyet pedig a csomagjában, egy bőrkrémes dobozban.