Az autóipar következő nagy dobása, az autóvásárlók igényeinek megfelelően az önmagukat vezetni képes jármű lesz – egybehangzóan állítják ezt az autógyártók és a háttéripari fejlesztő cégek, vagy ami talán még meggyőzőbb, a marketingesek is. Az igény persze elsősorban a világ legfejlettebb országaiban jelentkezik, ahol egy kicsit sem luxus, hanem létszükséglet az autó. Ugyanakkor aki Magyarországon jár az agglomerációból Budapestre vagy akár valamelyik nagyobb megyeszékhelyünk belvárosába a reggeli csúcsban, nem tagadhatja, hogy számára is előnyt jelentene, ha egy számítógép végezné az araszolás idegölő munkáját helyette, a dugóban.
Nem kérdés, hogy kényelmi szempontból mekkora vonzereje van ennek az új szolgáltatásnak. A napi ingázásban, az unalmas autópályás kilométereken vagy a városi araszolásban az ember nem sokat érez át a „vezetés élményéből”. Ilyenkor jobb lenne híreket olvasni a mobilon, tableten, a széket hátrafordítva Ki nevet a végénezni a gyerekekkel – esetleg szunyókálni egy kicsit.
Az sem kérdés, hogy ha számítógép vezet, nincs figyelemkihagyás, nincs elbambulás, nincs SMS-ezés vezetés közben; a gyalogosgázolás, koccanás esélye egy jól működő automatizált figyelőrendszer mellett kizárt.
De nem csak a kényelem és a biztonság, az üzemanyag-takarékosság és az ezzel összefüggő károsanyag-kibocsátás szempontjából is előnyt jelent, ha nem az ember vezet. A környezetet figyelő, a GPS-adatok alapján a domborzati viszonyokat is „észben tartó”, akár a lámpaváltási rendet is „ismerő”, az autópályán az utolért kocsi sebességét, sávváltási szándékát már sok száz méterről észlelő fedélzeti számítógép lépéselőnyben van az emberhez képest. Sokkal hatékonyabban képes megtervezni a gyorsításokat, lassításokat, megállásokat, kihasználni a lejtőket, takarékoskodni az emelkedőkön.
Egy autonóm és a környezetével kommunikáló autó nem fog körözgetni a parkolóházban, hogy találjon egy helyet, hanem egyből oda fog menni a parkolóház számítógépe által megadott üres helyre, és gyorsan, centizgetés nélkül fog parkolni.
Egy autonóm hibridrendszerű autóban sokkal hatékonyabban tudja a számítógép megszervezni, mikor menjen a belsőégésű motor, mikor az elektromos, úgy, hogy a lehető legkevesebb energiával – és a legolcsóbban – vigye el a járművet az ember által megadott célhoz. Az autonóm és egymással kommunikáló autók az autópályán egymás szélárnyékában haladhatnak, akár pár méterrel egy kamion mögött gurulhat egy személyautó-konvoj, 10-15 százalékos energia-megtakarítással ahhoz képest, mintha az ember reakcióidejének megfelelő követési távolságot tartanának.
2020-2035 között várható a nagy robbanás ebben az új mobilitási szemléletben. Futurológusok, szociológusok, közgazdászok szerint az önmagukat vezető autók elterjedésének másodlagos hatása a sokkal hatékonyabb közlekedésszervezésben mutatkozik majd meg. A McKinsey gazdaságkutató intézet szerint 2050-re az USA-ban várhatóan 5,7 milliárd négyzetméternyi jelenlegi parkolóhely, a jelenlegi összterület negyede szabadul fel majd csupán azért, mert az autonóm autók szorosan egymás mellé parkolnak majd a mélygarázsokban, parkolóházakban, nem kell helyet hagyni az emberi ki-beszállásra. Kevesebb autót veszünk majd, mert nő a közösségi autóhasználat aránya: ha úgysem mi vezetünk, másodlagos, hogy milyen autóban ülünk. Csak az Egyesült Államokban 90%-kal esik majd vissza várhatóan a jelenlegi éves 180 milliárd dollárra becsült autójavítási és egészségügyi kiadás, a balesetek számának csökkenése miatt.
Szó se róla, van valami nyugtalanító abban a gondolatban, hogy hamarosan nem mi vezetjük majd az autónkat, hanem ő saját magát. De alighanem pár évtized múlva már pont olyan természetes lesz ez is, mint ma a GPS-es navigáció.
