Mesét legtöbben könyvből mondanak. A családokban leggyakrabban az édesanya mesél, Csukás István örök. Ezek a fő megállapításai annak az úttörő kezdeményezésként készített kutatásnak, amit a magyar gyerekek és felnőttek „mesefogyasztási” szokásairól készítettek. A nem reprezentatív felmérésből az is kiderül, hogy a legtöbben (tíz megkérdezettből kilenc) könyvből olvasnak mesét, de minden második szülő saját képzelőerejét is segítségül hívja, fejből mesél. 44 százalék bízza a mesét a tévére, tízből hárman videón/DVD-n vetítenek a kisebbeknek.
A mese a legtöbb családban szülő és gyerek közös programja. Tíz válaszadóból csak egy gondolja úgy, hogy a szülőnek ott sem kell lennie, amikor a gyerek mesét hallgat, néz, olvas. Azok a gyerekek, akik egyedül „fogyasztanak” mesét jobbára (71 százalékban) a televízió képernyője előtt ülnek. Könyvet 41 százalék olvas, 34 százalékuk DVD-n, videón, 15 százalék táblagépen néz mesét. A nagyobb gyerekek közül egyre többen használnak okoseszközöket „mesefogyasztásra”. A családok 72 százalékában a mesélés, meseolvasás, -hallgatás, -nézés az esti lefekvéshez kapcsolódó tevékenység.
A többség hisz a mesék gyógyító erejében
Összességében elmondható, hogy a mesefogyasztás az elalváshoz erős szálon kötődő tevékenység. Különösen igaz ez a hétköznapokra, a hétvégéken jobban eloszlik a „meseidő” a nap folyamán. A szülők 81 százaléka a gyerekek betegágyánál is szokott mesélni, az így válaszolók 58 százaléka arról is meg van győződve, hogy a mesélés gyógyító erővel bír, ezt további 37 százalék is valószínűnek tartja.
A mesék oldják, vigasztalják, megnyugtatják a gyereket. A belső kép ugyanis feldolgozás, indulatok, vágyak, szorongások, ismeretek feldolgozása, ezért kell mesélni este, vagy ha beteg a gyerek. Ettől lemegy a láza, testileg-lelkileg ellazul, megnyugszik, gyorsabban gyógyul. (Vekerdy Tamás, pszichológus, író.)
A mesék által teremtett fantáziavilág segít elterelni a gyerekek gondolatait a betegségről, ezáltal a tünetek által okozott kellemetlenségeket sem élik meg akkora intenzitással. Különösen fontos lehet a mesék szerepe ágyhoz kötött betegek esetében. A mesék, a szükséges gyógyszerek, megfelelő, klinikai vizsgálatokkal igazolt hatású probiotikumokkal kiegészítve segítenek abban, hogy a kellemetlen megbetegedések rövidebb lefolyásúak legyenek és javítják a gyerekek közérzetét is. (Dr. Király Balázs gyermekorvos)
A családok túlnyomó többségében (72 százalék) elsősorban az édesanyák mesélnek, 16 százaléknál az édesapa. A nagymamák 6, a nagypapák 3 százaléka nevezhető főmesélőnek a családban. A mese kiválasztása a megkérdezett családok 28 százalékában csak, 51 százalékában inkább a gyerekre van bízva; 17 százaléknál ez inkább a felnőttek dolga. A családok 4 százalékában a szülő semmilyen beleszólást nem enged a mese kiválasztásába.
Tíz szülőből kilenc saját gyerekkori meseélményét osztja meg gyermekével. A gyerekek legjobban az állatokról szóló meséket kedvelik (40%), ezeket a királyfikról és hercegnőkről szólók követik (19%), majd a járművekről szólók (12%) következnek.
Csukás István örök
A kutatás arra is kitért, hogy kik voltak a szülők kedvenc meseírói és kikért lelkesednek a mai gyerekek. A szülők relatív 53 százaléka nevezte meg Benedek Eleket egyik kedvencként, ám őt már nem említették gyermekeik. Mára elmúlt a népmesék varázslata is. Generációkon átívelő sikere Csukás Istvánnak van. Őt a szülők 39 százaléka sorolta egykori kedvencei közé, és közel ennyien, 35 százalékuk számolt be gyermeke hasonló lelkesedéséről.
Csukás ezzel az eredménnyel a mai kicsik kedvencének tekinthető. Őt a kicsik körében Bartos Erika követi 32 százalékkal. Két meseírónő, a 2008-ban elhunyt Bálint Ágnes és az idén 77 éves Marék Veronika szinte azonos népszerűségnek örvendett a mai kisgyermekes szülők és örvend most csemetéik körében.
Arra a kérdésre, hogy melyik mesekönyvszereplőket kedvelték saját gyerekkorukban, a legtöbben (74%) Vukot említette, de Vackor (16%) és Pöttyös Panni (14%) is kedves emlékeket idézett. Fekete István legendás rókája a nem csak könyv alakban tarolt a nosztalgiázó felnőttek körében, a válaszadók 68 százalékának kedvenc mesefilmhőse is Kag fia lett. A mesefilmsorozatok hősei között pedig Süsü (53%) bizonyult a legnépszerűbbnek, de a Mézga család, Dr. Bubó, Vízipók Csodapók, Frakk, a Nagy Ho-ho-horgász és Pom-pom is ott vannak a kedvencek között.
A mai gyerekek körében Bogyó és Babóca a kedvenc: Bartos Erika kis csigájával és katicabogarával a kicsik 65 százaléka találkozik szívesen, 20 százalékuk pedig Annát, Petit és Gergőt kedveli az írónő hősei közül, míg Boribont a kicsik 8 százaléka említette.
A kutatás kitért arra is, hogy a szülők magyar vagy külföldi meséket olvasnak és mutatnak gyermekeiknek. A válaszadók 43 százaléka egyértelműen, további 43 százaléka inkább magyar meséket olvas. Mesefilmnézésnél 29 ragaszkodik a magyar alkotásokhoz, 41 százalékuk preferálja azokat. Noha a laptársunk, az nlcafe.hu és a Normaflore támogatásával készült kutatás ezt nem igazolja, a kormány hisz a népmesében. Nagyon.
Minden napra egy népmese
A mindennapi testnevelés és éneklés után itt a kormány újabb terve: a minden napra egy népmese. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a népmesekincs terjesztéséről szóló kormányzati cselekvési programban ezt azzal indokolja, hogy a népmesék erősíthetik a közösségi összetartozást, és “sorsmegoldó képletet” kínálnak fel – példákat adnak, hogyan is kell megoldani egy-egy élethelyzetet.
Az Eduline.hu szerint ehhez át kell alakítani a tanárképzést, újabb kurzusok, más módszertan kell. Tankönyveket is írni kellene, valamint számos digitális anyag is segíti majd a tanárokat.
„Szükséges olyan elméleti és gyakorlati (mesemondó) szakemberek (tovább)képzése, akik a felsőoktatásban el tudják látni a népmese kurzusok tartásával kapcsolatos feladatokat”.
Újragondolnák az iskolai olvasókönyvekben szereplő átírt népmesék szövegét is, mesemondóversenyeken engednék, hogy a diákok ne csak egy megírt mesét mondjanak vissza, hanem saját szavaikkal előadjanak valamit. Az Emmi úgy gondolja, a népmesék rendkívül alkalmasak „a szociálisan rászorult gyermekek, köztük a hátrányos helyzetű roma lakosság oktatására, oktatásba való bevonására akár formális, akár informális kereteken belül”.
A tárca kitér arra is, hogy a népmese igazából forrásszöveg, ami hűen dokumentálja a népi életforma értékeit, a társadalmi felfogást és etikai világrendet. Az oktatási szakportál szerint a mindennapi népmeséhez szükséges egy kutatás arról, hogyan kell jól mesét mondani, mesét hallgatni, össze kell gyűjteni a „jó gyakorlatokat”, hogy a tanárok módszertana ne csak légből kapott legyen.
Bár ez a kutatás épp most készült el, megvizsgálnák, a szülők olvasnak-e meséket, az általuk „digitális bennszülöttnek” nevezett diákok megváltoznak-e egy-két népmesétől. A kormány célja, hogy a hagyományos magyar népmesekincset minél szélesebb körben beépítsék a köznevelésbe és a felsőoktatásba, valamint a kötelező és fakultatív oktatás-képzések keretében kulturális, művelődési szerepének erősítése.
