Daidalosz és Ikarosz több ezer éves történetében már megjelenik az ember ősidőkből származó vágya: repülni, mint a madár. A mitológiai történet alapján apa és fia szó szerint így is próbálkozott.
Madártollakat ragasztottak össze viasszal, úgy emelkedtek a levegőbe. Csakhogy Ikarosz nem fogadta meg apja intő szavát, túl magasra szárnyalt, a Nap megolvasztotta a viaszt, a tollak szétestek, Ikarosz pedig halálra zúzta magát az eséstől.
Az évszázadok folyamán a cél mit sem változott, az eszköz viszont hatalmas fejlődésen ment keresztül. Számtalan öngyilkos kísérlet után a levegőt végül a Montgolfier-fivéreknek sikerült meghódítaniuk 1783 júniusában felemelkedő léggömbjükkel.
Nem sokkal később bemutatkozott a merevítés nélküli ejtőernyő is, 1797. október 22-én Andrés-Jacques Garnerin addig elképzelhetetlen tettet hajtott végre:
És egy karcolás nélkül megúszta. Aztán a XX. század elején a Wright-testvérek jóvoltából megszületett a repülőgép, ás sokan még ekkor sem adták fel őrült kísérleteiket.
Életeket akart menteni
Franz Reichelt, az osztrák származású francia 1912-ben életét adta a tudományért, de nem kellett volna meghalnia. Nemes cél vezérelte, ám túlontúl elbizakodott volt. A lényeg, hogy a feltalálót régóta foglalkoztatta egy olyan eszköz megalkotása, ami megmentheti a levegőben pórul járt pilóták életét.
Logikusan ejtőernyőről van szó, ám a korabeli modellek oly bonyolultak voltak, hogy válsághelyzetben, amikor pillanatok alatt kellett cselekedni, használhatatlannak bizonyultak. Reichelt akkor lépett elő az ismeretlenség homályából, amikor 1911-ben 10 ezer frankot ajánlottak fel annak, aki biztonságos, de 25 kilónál könnyebb ejtőernyőt alkot.
Lássuk be, az emberbaráti szeretet sokkal mélyebb érzéssé válik, ha anyagi javakkal jár együtt. Franz Reichelt hamar előállt találmányával, ami sokkal inkább hasonlított egy kabáthoz, mint egy mai ejtőernyőhöz.
Maga volt a próbababa
A nagy nap 1912. február 4-én érkezett el, a feltaláló engedélyt kapott, hogy az Eiffel-toronyból tesztelje alkotását. Sima ügy volt, hiszen a kérvényben a szabó azt írta, egy bábun teszteli majd az “ejtőernyőt”. Csakhogy a toronyhoz érkezve közölte: ő maga fog ugrani. Barátai hiába próbálták ész érvekkel vagy érzelmi húrokat pendítve lebeszélni, hajthatatlan maradt.
Reggel fél kilenc előtt néhány perccel a korláthoz lépett, kissé habozott, majd leugrott. A “repülő kabát” gyakorlatilag semmit nem ért, Franz Reichelt 57 métert zuhant szabadesésben, majd a földbe csapódott. Egy 15 centiméteres “kráter” maradt utána. Később a hivatalos vizsgálat megállapította, hogy szerencsétlen ember már esés közben szívrohamot kapott, így már holtan ért földet.
