Az első világháború után az egyre szűkebb demarkációs vonalak sokkolták a magyar társadalmat. Hiába parancsolt az antant és egy ideig a magyar kormány is tétlenséget, több ponton is spontán, helyi ellenállás alakult ki.
Szervezett harcot egyedül a magyar Vörös Hadsereg indított a betolakodók ellen annak a Stromfeld Aurélnak a vezetése alatt, aki a haza védelméért képes volt félretenni ideológiai aggályait.
Rongyosok sikere
De még mindig voltak, akik nem adták fel, és az egyetlen lehetséges helyen, a nyugati határnál folytatták a küzdelmet. Ők voltak a Rongyos Gárda, vagy ahogy magukat nevezték, a felelőtlen elemek, mivelhogy senkinek nem tartoztak felelősséggel.
Az ország minden szegletéből érkezett katonák, hazafiak, “kalandorok” Prónay Pál parancsnoksága alatt rendre megakadályozta, hogy az osztrák karhatalom bevonuljon a Trianonban Ausztriának osztott Burgenland területére.
Sikerük elszántságukban, találékonyságukban rejlett, no meg abban, hogy Ausztriát a kisantant országoknál jobban kimerítette, legyengítette a nagy háború. Ráadásul az antant erélyes támogatását sem tudhatta magáénak.
A rongyosok pedig négyezer négyzetkilométernyi területet tartottak ellenőrzésük alatt, egy talpalatnyi földet nem adtak át. Kapóra jött ez a magyar kormánynak, amelynek célja természetesen ugyanaz volt, mint a gárdáé.
Ők érték el az első revíziós sikert
A nyugat sürgetésére vezetőink csak széttárták a karjukat: Nyugat-Magyarországon felkelés folyik, a központi hatalom tehetetlen… Horthy 1921 szeptemberében Gömbös Gyulát küldte a helyszínre azzal a paranccsal, számolja fel a lázadást. A későbbi kormányfőnek azonban nagyobb gondja volt a rongyosok utánpótlásának biztosítása, mint a fegyverszünet.
A patthelyzetet végül egy olasz ajánlat szüntette meg – legalábbis elméletben -, miszerint a magyar és az osztrák fél Velencében tárgyalással rendezze a vitatott hovatartozású terület jövőjét. Magyarország tudta, hogy ennél jobban nem jöhet ki ebből a helyzetből, Ausztriát pedig a kényszer hajtotta.
Csakhogy Prónay 1921. október 4-én Felsőőr fővárossal kikiáltotta a Lajtabánság, mint független ország létrejöttét. Velencében október 11-13. között folytatott tárgyalások eredményesen zárultak: Ausztria beleegyezett, hogy Sopron és környéke népszavazással dönthetett, hova akar tartozni.
Prónay “bán” viszont nem adta magát, csak Horthy szigorú parancsára, és csak november 10-én ürítette ki a területet. A gárda által kikényszerített népszavazás eredményét ismerjük, Sopronnak az országgyűlés megszavazta a Leghűségesebb város címet, Magyarország pedig elérte első revíziós sikerét.
És bebizonyosodott az is, hogy a lakosság egészen másképp gondolkodott az új határokról, mint a győztes urak Trianonban.
