A szentté avatás hosszú folyamat, egyedül a keresztény vértanúknak adatik meg, hogy minden további követelményt figyelmen kívül hagyva a katolikus egyház szentjei közé emelkedhessenek. Mindenki másnak először is szent és feddhetetlen életet kell élnie, ahol az evangéliumi erények hősies fokon jelennek meg. Szent István legendáját olvasva ebben nem kételkedhetünk.
Szentség és politika
Halála után pedig – nagyon leegyszerűsítve – csodáknak kell történnie, vagyis bizonyítani kell, hogy a szentnek tartott személy közbenjárását kérő imák meghallgatásra találnak. Bőven volt ilyen Fehérvárott 1038 után.
“… szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték, ahol érdemeiért az Úr több éven át sok kórságban senyvedőnek, lázbetegnek, sanyargatását s nyomorúságát kiáltozónak, törvény alatt görnyedőnek számtalan jótéteményét tanúsította. Sűrűn hallották az angyalok énekének dallamát éjjelente, még sűrűbben szállongott a templom hajóiban a legkellemesebb illat édessége” – olvashatjuk a Hartvik püspök által írt legendában.
Tegyük azért hozzá, hogy az Európa keleti peremterületét alkotó hatalmas országot az egyház kebelére hajtó király szentsége gyarló emberi szempontok szerint is egyértelmű. Főleg abban a korban, amikor a pápának talán minden addiginál nagyobb szüksége volt szövetségesekre. Szent László pedig az volt VII. Gergely számára. Így történhetett, hogy 1083-ban István napján a magyar király kezdeményezésére István testének felemelésére, azaz a szentté avatásra.
Szent István ábrázolása a Képes Krónikában (Wikipedia)
Pannónia első szentjei
“Negyvenöt év múltán tehát, mikor Isten, hogy a halandóknak irgalma jótéteményeit általa tanúsítsa, ki akarta nyilvánítani szentjének érdemeit; a római szék intézkedéséből apostoli levéllel elrendelték, hogy mindazoknak testét felemeljék, kik Pannóniában a keresztény hit magvait igehirdetésükkel vagy intézkedésükkel hintve azt Istenhez térítették” – írja Hartvik. Kinek szól a többes? A királyon kívül két István korabeli remete, Zoerard-András és Benedek, a magyar egyház első vértanúja Gellért püspök, valamint István fia, Imre herceg. A ceremóniák a szentek ünnepnapjai sorrendjében.
De koncentráljunk továbbra is Istvánra. László István halála napjára, augusztus 15-ére országgyűlést hívott össze sírjához Székesfehérvárra, majd “megbeszélést tartva a püspökökkel és a főurakkal és az egész Pannónia bölcseivel, háromnapos böjtöt rendelt mindenkinek”. Ezután következett a sír megnyitása. “De hogy az Úr megmutassa, milyen irgalmas volt a szent király … bár szent testét három napig teljes erőből próbálták felemelni, semmi módon sem lehetett helyéről kimozdítani.”
Csodák, csodák, csodák
A megoldást egy bakonysomlyói apáca adta meg, akivel égi kinyilatkoztatás közölte: addig a sír ki nem nyílik, míg László unokatestvére, a trónra törő Salamon börtönben sínylődik. Mikor a rab visszanyerte szabadságát, rögtön “oly könnyedén emelték fel a koporsóra nehezedő hatalmas követ, mintha súlya se lett volna”. “Krisztus nyomban meglátogatta népét, és mennyei csodajelek árasztották el a szentegyház térségét”.
“Egy béna, tizenkét éve inaszakadt ifjat, aki kezét-lábát nem tudta használni, szüleinek segítségével odaszállítottak. Visszanyerte egész teste épségét, s véle kezdődtek a csodajelek” – amik aztán hosszan folytatódtak, itt lehet róluk olvasni. Ám nem csak a jelenlévők gyógyultak, sokan a szent sírjához vezető útjukon nyerték vissza egészségüket.
És volt más is. Egy asszony beteg fiával tartott Fehérvárra, ám a gyerek nem bírta a gyűrődést, út közben meghalt. A nő “letette szülötte élettelen testét a szent király koporsója mellé, hogy érette Istentől és szentjétől vigasztalást könyörögjön. Csodálatos és a mi korunkban bámulatos dolog: az asszony abba sem hagyta az imádkozást, amíg fiát, akit oda mint halottat fektetett le, élve vissza nem nyerte”.
“Hogy megvirradt Isten szentséges szülőanyja, Mária mennybevitele után az ötödik nap, összegyűlt a templomban a király a főemberekkel, a papság a főpapokkal; először gyászmisét mondtak, majd elmozdítva a padlóból kiemelkedő márványtáblát, végül is lementek a koporsóig, s annak felnyitásakor az édes illat oly hévsége árasztott el minden jelenlevőt, hogy azt hitték, az Úr paradicsomi gyönyöreinek közepébe ragadtattak.”
Szent István szarkofágja Fehérvárott (MTI)
Nemzeti ünnep
Augusztus 20-án ezentúl magyar szentet ünnepelt az ország, és 1092-ben a szabolcsi zsinat munkaszüneti nappá nyilvánította. A király halálának 900. évfordulóján Magyarországon emlékévet rendeztek.
“Az országgyűlés, hogy a nemzet hálájának és hódolatának ünnepélyes kifejezést adjon, két házát külön törvényrendelkezéssel Székesfehérvár szabad királyi városba a mai napra összehívta és ott, a nagy király alkotásait továbbépítő dicsőséges Árpádház királyi törvénynapjainak és országgyűléseinek történelmi színhelyén az ország Kormányzójának személyes jelenlétében megtartott ünnepi együttes ülésén a következőképpen rendelkezett: 1. § Az országgyűlés Szent István király dicső emlékét a magyar nemzet örök hálájának és mélységes hódolatának bizonyságául törvénybe iktatja. 2. § Az országgyűlés augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja” – rendelkezik az 1938. évi XXXIII. tövénycikk.
