Hunyadi János származása körül komoly viták dúlnak, ebbe most nem megyünk bele. Gyakorlatilag mindegy, hogy egy kun kenéz volt az édesapja, vagy Zsigmond király, ő maga magyar nemesnek tartotta magát, e szerint élt és halt meg 1456. augusztus 11-én.
Világlátott ember volt, tapasztalt katona, és ügyes politikus volt, karrierje gyorsan ívelt felfele: a törökkel már mint Erdély vajdája és délvidéki bán került szembe, számtalan győzelmet aratott. Eleinte még az is reális célnak látszott, hogy európai összefogással és az ő vezetésével a törököt vissza lehet kergetni Ázsiába.
V. László kiskorúsága idején kormányzóként Hunyadi János volt a Magyar Királyság első embere. Felismerte, hogy az oszmánok ellen nem számíthat a keresztény világ segítségére, Magyarország pedig egymaga képtelen győzni, így a határok megerősítésén kezdett dolgozni. László király nagykorúvá nyilvánítása után, 1453-tól egyedül a török elleni harcnak szentelte életét.
A nándorfehérvári csata:
Az utolsó nagy diadal
A végzet is így érte, 1456-ban Nándorfehérvárnál. De előbb még világra szóló diadalt aratott a pogányon akkorát, hogy érte szólnak ma is a harangok minden délben. Aki kételkedik, olvassa el ezt a cikkünket.
Köztudott, hogy a török elvonulása után a Nándorfehérvár alatti táborban pestis ütötte fel a fejét. A rengeteg halott eltakarítása lassan haladt, a testek hetekig feküdtek a szabad ég alatt a tűző napon. A nagy törökverő is megbetegedett, Zimony várába ment, messze a dögvésztől, egészséges környezetbe. De amire emberkéz nem volt képes, elvégezte a pestis 1456. augusztus 11-én.
“A besztercei gróf úr – aki kora ifjúsága óta annyi háborúk viszontagságait viselte – ezek után, ámbár az aggkor meg nem roskasztotta még, de a folytonos fegyverforgatásban s a kormányzás gondjaiban megfáradván erejét vesztette, betegségbe esett. Kevés napi kórság után Zimony városába szállították. Az említett Kapisztránói János fráter, isten embere, imádkozott mellette végóráján és így adta vissza lelkét Megváltójának” – írja krónikájában Thuróczy János.
“Ó derék János!”
“Nagy siralom támadt egész Magyarországon – folytatja a történetíró. “Szinte az egész kereszténységet felzavarta a nagy fájdalom, midőn meghallotta, hogy első harcosa befejezte életét. Fenn, a magas égboltozat csillagai is megjósolták halálát; ugyanis halála előtt a magas légben csodálatos üstökös csillag jelent meg.”
“Maga Mahomet császár is, bár a gróf úr kevéssel halála előtt Nándorfejérvár alatt megfutamította, amikor György rác despota a császár vigasztalására megjelentette neki a gróf úr halálát, mondják, lehorgasztotta fejét, sokáig hallgatott, majd a követnek azt mondotta, hogy ámbár ellensége volt, fájlalja elmúlását, mert soha a világnak kezdetitől fogva ennek mása nem volt még a fejedelmi emberek között.”
“… Testét övéinek nagy siralma közepette Gyulafehérvárra szállították és tisztességgel eltemették. … Mondják, hogy midőn Kapisztránói János fráter észrevette, hogy végét járja, istennek ajánlotta, és ezt a sirató verset mondotta:”
“Üdv, mennyei ragyogás,
Ország koronája, lehulltál.
Földnek fényessége, kihunytál.
Hej, széttört a tükör, melybe tekinteni reméltünk.
Most, ellenséget legyőzve, országolsz istennel
S diadalmaskodol az angyalokkal,
Ó, derék János!”
