Tudomány

Mint a mesében: a király megjutalmazta a szegénylegényt

Ferenc József és Erzsébet királyné (Array)
Ferenc József és Erzsébet királyné (Array)

Ferenc József mezítláb ment sétálni - dalolta a Marci a budai vár kertjében 1904 tavaszán. A király meghallotta, és olyan jót nevetett rajta, hogy menten megjutalmazta a palóc legényt.

Ferenc Józsefnél trónra lépését követően kevés gyűlöltebb személy akadt nála a magyarok szemében, talán még “láncos kutyája”, a forradalom utáni rendteremtéssel megbízott Haynau vetekedhetett vele. Hiába intette önmérsékletre még az orosz cár is, a megtorlás során százakat végeztetett ki, ezrek kerültek várfogságra, Magyarország pedig visszasüllyedt a jogfosztottságba.

Ferenc Jóska

A császárnak sem volt szíve csücske magyar népe, amit azzal is kifejezett, hogy jó húsz évig meg sem koronáztatta magát. Úgy vélte, miután az ország fegyvert fogott uralkodója ellen, ő is figyelmen kívül hagyja a magyar alkotmányt. A helyzet persze tarthatatlan volt, Ferenc József kisebb engedményeket tett, majd miután a dinasztia komoly vereségeket szenvedett német és itáliai területein, megszületett a kiegyezés, a magyar Szent Korona is a császár fejére került.

Az Osztrák-Magyar Monarchia jelentette békeévek 1867-től pedig azt eredményezték, hogy az új generációk megbékéltek királyukkal, a gyűlölt alak a jóságos Ferenc Jóskává szelídült. Nagy része volt ebben a Erzsébet királynénak is, akinek szíve “magyarul érzett”, bővebben pedig ide kattintva olvashat róla.


Ferenc József és Erzsébet királyné Budapesten (Wikipedia)

“Mezézláb ment sétányi”

Akár igaz, akár nem, a magyar sajtóban megjelent egy hír 1904 májusában, amely mesebeli színnel vonja be Ferenc Jóska alakját egy “mulatságos történeten” keresztül. Egy nap a király szokása szerint a várkertben sétálgatott kora reggel. Egyszer csak énekhang ütötte meg a fülét, egy palóc származású legény, Marci dalolászott munka közben:

“Ferencz Józsep
Mezétláb mént sétányi,
A csizmóját
Otthol hagyta patkónyi,

Hej de kilencz kovács
Nem merte fővállanyi,
Vállanyi, de vállanyi,
Mer’ nem tudtak
Gyémánt patkót
Csinányi, csinányi!

Furcsa volt a dal, hát még a palóc nyeljárás a Habsburg fülének, “mert bizony a palócz beszédet, kivált ha még dalolják is, nem könnyű megérteni annak, a ki nincs hozzá szokva” – írja a korabeli sajtó. Meg is kérte a körülötte állókat, fordítsák le neki “rendes magyar nyelvre”.

Mikor aztán megértette, mit dalolt a kertben Marci, “jóízűt nevetett rajta s megrendelte, hogy a dalos legénynek egy pár szép csizmát adjanak a nótájáért”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik