A hereharapóként elhíresült dél-amerikai hal, a “pacu” nyomába eredt a Hír24 egy kétrészes “sorozat” formájában. Itt írtunk arról, hogy a hal különleges fogsorával játszva feltör egy diót, ám emberi nemi szerveket nem szokott célba venni, és arra sincs reális esély, hogy megtelepedjen a magyar vizekben. Most arról lesz szó, mi lenne, ha… Továbbra is Udvari Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium Horgászati és Halgazdálkodási Főosztályának a vezetője van segítségünkre.
Bármilyen idegenhonos halfaj csak akkor tud megtelepedni hazánk vizeiben, ha a környezeti feltételek megfelelnek az igényeinek, és az önfenntartó állomány kialakulásához elegendő szaporodóképes egyed jut ki. Ha ez megtörténik, a betelepült faj jelentős károkat okozhat, mint az Egyesült Államokban a kígyófejű hal, amelyből az első példányokat akvaristák engedhették szabadon, mivel kinőtték akváriumukat… Épp ezért Magyarországon a kígyófejű halak egyetlen faja sem tartható legálisan, kedvtelési célból sem.
Cián a vízbe
Az idegenhonos halfajok károkozása többrétű lehet. Elsősorban konkurálnak az őshonos halakkal az élőhelyért és a táplálékért, másrészt – főként a ragadozók – elfogyasztják a kifejlett hazai halakat, ivadékaikat, illetve az ikrájukat. Sokszor sikeresebbek az itteni társaiknál, mert új környezetükben nincsenek jelen természetes ellenségeik, vagyis a ragadozóik, parazitáik, illetve gyakran ellenállóbbak az élőhely valamely környezeti tényezőjével szemben – mondja a szakember.
Busát távolítanak el a Balatonból (MTI/Varga György)
Ha pedig “megtörtént a baj”, az önfenntartó populációval rendelkező fajokat nagyon nehéz eltávolítani a vízből. Ismét csak a példa kedvéért a kígyófejű halak akkora problémát jelentenek az USA-ban, hogy továbbterjedésük megállítására egész víztesteket mérgeztek meg a szakemberek teljesen legálisan – többek között ciánnal. Magyarul tudatos döntéssel inkább elpusztítottak csaknem minden életet az adott vízben, csak hogy a kígyófejűt megállítsák.
Véletlenek és rossz döntések
De van magyar példánk is, erre Udvari Zsolt az amurgébet említi. A faj eredeti hazája az Amur középső és alsó folyásának vízgyűjtőjén található, Európában kezdetben akváriumi halként tűnt fel. Az 1970-es évektől kezdve azonban a természetes vizekből is kimutatták jelenlétét: előbb Moszkva környékén, majd a Balti-tenger mellékén, Lengyelországban, mígnem az 1990-es évek végén megjelent a Tisza-tóban is, és azóta folyamatosan terjed hazánkban.
E halfaj természetes vizekben ott tud elszaporodni, ahol kisebb számban élnek a nagytestű ragadozó halak. Ahol ez bekövetkezik, a konkurencia és a predáció következtében jelentősen visszaesik a többi halfaj állománya, de tömeges inváziója a kétéltűeket is veszélyeztetheti. Táplálékkonkurencia miatt komoly gondot okozhat a halgazdaságokban is, főleg az ivadéknevelő tavakban, mivel nagy számban falja fel a kis halakat. Egyes területeken már olyan mértékben elterjedt, hogy hatékonyan és egyszerűen nem is lehet ellene védekezni.
Nem egyszer fordult elő hazánkban az is, hogy gazdasági célból telepítettek idegenhonos fajokat Magyarországra, azonban mint később kiderült, kár volt. Ilyen például a fehér és pettyes busa, amur, ezüstkárász, törpeharcsa, fekete törpeharcsa. Nehéz meghatározni, hogy melyik okozza a legnagyobb kárt. Természetes vizeinkben elsősorban a pettyes és a fehér busa hibridje található, amely káros táplálékkonkurense őshonos halfajainknak. Védekezni ellene nagy szembőségű hálóval, szelektív halászattal lehet, mivel testtömege – e szempontból szerencsére – nagy. A módszer hatékonysága viszont így is kicsi.
Délről jönnek majd
A melegebb égövről származó halakat elpusztítja a magyar tél, nem élik túl a téli 4-5 Celsius-fokos vizet. Elméleti esélyük ugyan van például az erőművek hűtőtavaiban, melegvíz-kifolyóiban vagy a Hévízi-tó kifolyójában, de elszaporodni nem tudnak. Érdekes viszont, hogy például az afrikai harcsa a szakirodalom szerint nem éli túl a 12 fok alatti vizet, ezzel szemben több horgásztó-tulajdonos számolt már be áttelelő egyedekről…
Felmerül a kérdés, hogy mi lesz, ha a klímaváltozás hosszú távú hatásaként megszűnnek az igazán kemény telek Magyarországon. Udvari Zsolt szerint a folytonos változás a földi klíma természetes jellemzője. A problémát az aktuális, emberi hatással is összefüggő klímaváltozás sebessége jelenti, valamint az, hogy ehhez az egyes fajok – beleértve az embert is – mennyire tudnak, mennyire hajlandóak alkalmazkodni.
A klímaváltozás okozta természetes fauna-változás várhatóan lassan, akár több száz év alatt fog bekövetkezni. Ennek egyik tipikus megnyilvánulása, hogy a déli, melegkedvelő fajok természetes elterjedési területének északi határa folyamatosan ki fog tolódni.
