Nem mintha Szudán nem szeretne utódokat. A kutatók tanúi voltak, amint a 42 éves északi fehér rinocérosz próbált becserkészni egy nőstényt. A vadőrök is megfigyelték milyen vágyakozással bámulja a hölgyeket és élesítetgeti a szarvát, hogy elcsábítsa őket. Azonban a kor utólérte őt, elgyengültek a hátsó lábai és a megtermékenyítő képessége sem az igazi. Ahogy egyre halványult az esélye, hogy sikeresen párosodjon, a természetvédőknek szembesülniük kellett a kudarcukkal.
Hogyan történhetett, hogy az orrszarvúk egyik alfajának sorsa egy idősödő hímen múljon?
Alig néhány évtized alatt az északi fehér rinocéroszok hímjeinek nagyszámú populációja egyetlen 1500 kg-os bikára csökkent, akit 10 hektáros lakóhelyén éjjel-nappal őriznek. A nőstények közül még négyen élnek, ketten Kenyában, valamint egy-egy az Egyesült Államokban és Csehországban, de egyikük sem termékeny. A populációjuk a kihalás szélén áll.
A világ vadon élő állatai nagy fenyegetésnek vannak kitéve az orrvadászat és a természetes élőhelyük csökkenése miatt, ennek ellenére a fajok kihalásáról még mindig csak mint elvont dologról beszélnek, egy olyan lehetőségről, ami a jövőben esetleg bekövetkezhet.
A tudósok úgy becsülik, hogy többszáz, sőt többezer faj fog eltűnni minden egyes évben.
2011-ben a nyugati fekete orrszarvú pusztult ki. Ugyanebben az évben a jávai orrszarvú egyik alfaját is kihaltnak nyilvánították Vietnamban és hamarosan az északi fehér rinocérosz, Afrika második legnagyobb emlőse is eltűnik majd.
“Ez egy hatalmas természetvédelmi kudarc” – mondta Richard Vigne, az Ol Pejeta Felügyelőségnek, annak a magán vadvédelmi parknak a vezérigazgatója, ahol a fehér orrszarvú is él.
Szudán 1972-ben született a mai Dél-Szudán területén. Ekkor még mintegy ezer északi fehér orrszarvú élt Közép-Afrika szerte, nagyrészt a háború sújtotta országokban: Szudánban, Kongóban, a Közép-afrikai Köztársaságban. Amikor kitörtek a harcok, az állatok is az áldozatai lettek, a húsukért és a szarvukért megölték, vagy elcserélték őket pénzre és fegyverekre.
A történelem folyamán mindig is sokra becsülték az orrszarvúkat. Az első 1515-ben került Európába, X. Leó pápának szánták ajándékként. Indiából Portugáliába szállították, majd onnan Rómába indultak vele, azonban a hajó útközben felborult és az állat meghalt. Albrecht Dürer, német festő az esemény kapcsán meg is örökítette az orrszarvút és azt írta metszete alá, hogy a lény “szinte sebezhetetlen”.
Két évszázaddal később egy holland kereskedő hozott be egy újabb példányt és Clara nevű rinocéroszával körbeutazta Európát. “Isten teremtette, hogy az ember gyönyörködhessen benne” – olvasható egy turnézó orrszarvút reklámozó hirdetésben.
Az orrszarvúkat övező csodálat a megjelenésükből fakadt: ősi kinézetű óriási teremtmények, három centiméternyi vastagságú laza, ráncos bőrrel. Még a kölykök is úgy néznek ki, mintha ezer évesek lennének, és akárcsak Szudán, bölcsen néznek üveges szemeikkel.
Szudán szerencsésnek mondhatja magátt. 3 éves korában egy cseh állatkert, a Dvur Králové Zoo dolgozói mentették meg. Nyugtató injekciókat kapott, hogy berakhassák egy hajóba, mellyel végigutazott a Níluson, majd teherautókon, vonatokon érkezett meg az “egy kis Afrika Csehszlovákiában” nevű létesítménybe.
De addigra az északi fehér orrszarvúak fennmaradását fenyegető veszély elhatalmasodott, és senki sem avatkozott közbe.
A Természetvédelmi Világszövetség szerint az alfajokat először a Közép-Afrikai Köztársaságban irtották ki, majd Szudánban is kihaltak.
A nyolcvanas években már siralmas volt a helyzet, de még mindig nem volt visszafordíthatatlan, több tucat vadon élő példányt lehetett még találni, különösen Kongóban.
2003-ra körülbelül 20 orrszarvú maradt még meg a kongói Garamba Nemzeti Parkban. Úgy tervezték, hogy néhányukat áthelyezik egy kenyai konzervátumba, azonban a kongói kormány az utolsó pillanatban meggondolta magát, arra hivatkozva, hogy az orrszarvúk értékes természeti erőforrásnak számítanak.
Pár év elteltével azonban mindet megölték, csak a fogságban élők maradtak meg. Biológusok keresték fel Afrika legtávolabbi sarkait, hátha ráakadnak még egyre, akinek valahogy sikerült életben maradnia, azonban nem találtak semmit.
A helyzet csak tovább romlott,
nem csak az északi fehérek, de más orrszarvúak esetében is. 2007-ben 13 vált az orrvadászok áldozatává Dél-Afrikában, ahol a legnagyobb populációk élnek, 2014-ben pedig már 1215-öt öltek meg.
A rinocérosz szarva kilogramonként 300 dollárt ért, ma Dél-Ázsiában 65 ezer dollárt is fizetnek érte, ezért nem meglepő, hogy az orrszarvúak az orrvadászok célpontjává válnak Kenyában, ahol az átlagos éves jövedelm 3 ezer dollár körül mozog.
Szudán jelenleg 24 órás védelemben részesül. Egy csapat gondozó vigyázza napközben és fegyveres őrök éjjel. A szarvát levágták, hogy távol tartsák tőle az orrvadászokat, bár már kezd visszanőni. A múlt nyáron, nem messze a pihenőhelyétől orrvadászok törtek be Ol Pejetába és sikerült lelőniük egy déli fehér hímet, aki belehalt a sebeibe. Korábban e hónapban az őrök újabb betörőket fékeztek meg.
A gondozók és őrzők nap mint nap tapasztalták, hogy Szudán folyamatosan leépül, azonban próbáltak nem gondolni arra, mi következhet ez után. A 34 éves Szuni, az utolsó három északi fehér hím egyike tavaly októberben pusztult el. Két hónappal később san diegói társa is követte. A vadon élő orrszarvúak várható élettartama körülbelül 35 év, fogságban azonban valamivel tovább élnek.
2009-ben tettek rá egy kísérletet, hogy párzásra bírják az északi fehérek utolsó példányait. Négyüket, köztük Szudánt is Csehországból Kenyába szállították, az Ol Pejeta vadvédelmi parkba. A terv az volt, hogy a vadon körülményeinek visszaállításával befolyásolják a megtermékenyítést.
“Tudtuk, hogy nem biztos, hogy működik, de úgy gondoltuk, hogyha megváltoztatjuk a környezetet, az majd ösztönzi a sikeres párzást” – mondta Jan Stejskal, a Dvur Králové Zoo kommunikációs és nemzetközi projektekért felelős vezetője.
Többéves sikertelen próbálkozás után azonban a tudósok beismerték, hogy kudarcot vallottak. Az egyik útjukban álló akadály az volt, hogy Szudán és Szuni már túl öregek voltak, messze jártak már termékenységük csúcspontjától. A nőstényeknél is problémák voltak. A lábaik gyengékké váltak az állatkertben eltöltött évek alatt, a legfiatalabbikuknál pedig méhelváltozás lépett fel.
Jelenleg már csak az északi fehér orrszavú fagyasztott spermája jelent megoldást,
mellyel laboratóriumban termékenyítenének meg egy petesejtet. A létrehozott embriót egy rokon alfajba, egy déli fehér nősténybe ültetnék be. Ilyet még sosem próbáltak egyszarvúkon.
“Ez egy mentőművelet lenne” – mondta Stejskal. “Be kell ismernünk, hogy nem túl jók az esélyeink.”
Szudánt ösztönei még mindig arra késztetik, hogy megjelölje területét, mit sem sejtve arról, hogy nincs már más hím, akit ily módon figyelmeztethetne. Árnyékok kergetésével és dagonyázással tölti napjait, bár kicsit komótosabban teszi ezt, mint azelőtt. Néha haragosan morog. A környezetében lévők úgy látjájk, többször ingerült az utóbbi időkben. “Láthattuk, hogyan öregszik meg és ez elszomorít minket” – mondta Mohamed Dojo, Szudán egyik gondozója.
A múlt héten egy csoport kisiskolást engedtek be hozzá, hogy lefotózzák Szudánt, amint a fák között bóklászik. Hatalmasnak látszott a nyolcévesek mellett, és úgy tűnt igen tanulékony, mert reagált a gondozója utasításaira, megállt, majd megindult, mikor Dojo arra kérte.
“Amikor emberek jönnek ide, elmondjuk nekik, hogy ez az utolsó élő hím” – mondta Dojo. “De ezt néha még nekem is nehéz elhinnem.”
