A srebrenicai genocídium a legsúlyosabb az összes, Szerbia és Montenegró által a bosnyákok által elkövetett bűnök közül. A történet azonban megmutatja a nemzetközi közösség és az ENSZ hozzáállását is a boszniai néphez a háború alatt.
A boszniai háború kezdetén a boszniai szerbek jól felszerelt és kiképzett katonai erőkkel rendelkeztek, amelyek élvezték a Jugoszláv Néphadsereg reguláris egységeinek támogatását. 1992-ben villámakciók keretében sok olyan várost, települést elfoglaltak, amelyben addig nagyrészt boszniai muzulmánok éltek. Bosznia-Hercegovina keleti, Szerbiával és Montenegróval határos területei rövid időn belül a szerb támadók felügyelete alá került.
Az ENSZ védelmet ígért
Ezen a területen mindössze két városnak, Srebrenicának és Goraždénak, valamint Žepa községnek sikerült ellenállnia a szerb támadásnak. A környező, elfoglalt településekről muzulmán menekültek tömegei özönlöttek ide a Ratko Mladić tábornok vezette erők elől. Humanitárius katasztrófa fenyegetett ezeken a településeken, amelyek az ostrom alatt, a külvilágtól elzártan fogadták az újabb és újabb menekülőket. Az embertömegek miatt kialakult zsúfoltság, az akkori állapotok leírhatatlanok.
Mindezek miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa 819-as számú határozatában 1993. április 16-án kifejezte, hogy Srebrenica „safe area”, azaz biztonságos zóna. Eszerint szerint a város az ENSZ védelme alá került. Ugyanebben a határozatban az ENSZ BT felhívja Szerbiát és Montenegrót, hogy haladéktalanul szüntesse be a boszniai szerb paramilitáris egységeknek történő fegyverek és egyéb felszerelések szállítását.
Srebrenicában ezt követően pár száz, holland ENSZ-katonát küldtek, hogy megvédje a civileket attól a több ezer szerb katonától, akik bármelyik pillanatban támadhattak. Amikor helyszínre érkeztek, a srebrenicai emberek úgy döntöttek, hogy lényegében minden fegyverüket leadják nekik, bízva védelmükben. A Ratko Mladic vezette szerb erők kihasználták a helyzetet, és mivel az ENSZ-erők nem reagáltak, gyakorlatilag a szemük előtt megkezdődött Európa második világháború utáni történetének legnagyobb tömeggyilkossága.
Népirtás Európa közepén
Mindössze néhány nap alatt összesen több mint 8000 bosnyák férfit és fiút öltek meg, közülük legalább 400 gyermeket. A mészárlás mértékét jól mutatja Dražen Erdemović története, aki a Republika Srpska (Boszniai Szerb Köztársaság) katonája volt és aki a Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICYT) ítélete szerint öt év börtönbüntetést kapott. Vallomásában az mondta, hogy hétfős csoportja mindössze 6 óra alatt megölt 1000-1200 embert, nagyrészt civileket, ezt követően pedig elmentek egy kocsmába inni.
Europress Fotóügynökség
Ma, 20 évvel az események után a szerb politikai elit egy része a számos bírósági döntés ellenére még mindig elutasítja, hogy a Srebrenicában elkövetett bűnöket genocídiumnak nevezzék. 2007 február 27-i ítéletében a nemzetközi törvényszék Hágában Bosznia-Hercegovina Szerbia és Montenegró ellen indított perében úgy ítélkezett, hogy Boszniában népirtás történt és Szerbia felelős, mert nem előzte meg a genocídiumot.
1600 gyereket mészároltak le
Nemrég a Hágai Nemzetközi Törvényszék a Republika Srpska seregének vezetőjét, Radislav Krstićt népirtásért ítélte el. Bosznia-Hercegovina bírósága szintén úgy találta, hogy Srebrenicában népirtás történt. Az Európai Unió parlamentje szintén genocídiumként határozta meg a Srebrenicában történteket és a döntés értelmében a világ számos országa hasonlóan tett. Befolyásos kutatók százai világszerte – beleértve sokakat Szerbiából – szintén egyetértenek ezzel az állásponttal.
20 évvel a srebrencai mészárlás után azt mondhatjuk, hogy mindannak a leírása, ami Srebrenicában történt 1995 júliusában, a felelősök megbüntetésével együtt segíti a megbékélést a régió népei között. Boszniai muzulmán civilek ezreit gyilkolták meg a háború alatt, többek között Prijedorban, Višegradban, Fočában, Zvornikban, Szarajevóban (köztük 1600 gyermeket), Goraždéban, Brčkoban, Bijeljinában. Ám Srebrenica szimbolizálja a nemzetközi közösség és az ENSZ valamennyi gyengeségét arra, hogy megelőzze azokat a bűnöket, amelyek a világban történnek ma is.
