A szovjet Vörös Hadsereg 1944-45 során szállta meg Magyarországot. Hivatalosan megszállásról beszélhetünk, de tekintve, hogy a lakosságot megszabadították a náciktól, a megfogalmazás ma is vitákat generál.
A párizsi békeszerződés értelmében három hónapon belül el kellett volna hagyniuk az országot, ám ugyanez a szerződés biztosított egy kiskaput is. Jelesül, hogy annyi szovjet katona és harci, technikai eszköz maradhat Magyarországon, amennyi az ausztriai szovjet megszállási övezettel való kapcsolattartáshoz szükséges.
Ideiglenesen maradtak
Ennél persze jóval nagyobb erő maradt itt, de nyilván senkinek nem állt érdekében ezt komolyan megreklamálni. Ausztria 1955. március 15-én semleges állammá vált, így okafogyottá vált a Vörös Hadsereg magyarországi tartózkodása is. Csakhogy az előző nap megkötött Varsói Szerződés ismét legalizálta a szovjet megszállást, kölcsönös védelemre hivatkozva.
Mi is lehetett volna alkalmasabb eszköz a szocialista tábor békés egységének megőrzésére, mint a gigászi szovjet hadsereg? Az 1956-os forradalom aztán be is bizonyította, hogy e célból valóban szükség van a szovjet tankokra. Kádár János 1957. május 27-én Hruscsovval kötött egyezménye szerint pedig mi magunk kértük, hogy maradjanak.
Egy 1957-es törvényerejű rendelet “a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzete tárgyában” kimondta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet okán “a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodása az esetleges agresszió elleni közös védekezés biztosítására célszerű és megfelel a nemzetközi egyezményeknek”.
A világ legnagyobb országa
A Vörös Hadsereg végül ideiglenesen 46 évig tartotta megszállva Magyarországot. Ahogy rendszerváltás környékén született vicc tartotta: Miért Magyarország a világ legnagyobb országa? Mert a szovjetek bejöttek ’45-ben, de még most sem találtak ki belőle. A Gorbacsovval beköszöntött enyhülés, a szovjet-amerikai tárgyalások és a közép-európai országokban végbement demokratikus átalakulás végül elhozta a katonai megszállás végét is.
Hazánk a köztársaság kikiáltása után, 1990 januárjában csapatai kivonására szólította fel a Szovjetuniót, egy hónappal később pedig megkezdődtek a tárgyalások. Március 10-én Horn Gyula magyar és Edouard Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláírt egy egyezményt, miszerint a csapatkivonások végső határideje 1991. június 30, és két nappal később elindultak az első szerelvények a szovjet határ felé.
A következő hónapokban csaknem 35 ezer vasúti kocsi szállította el a 100 ezer katonát és polgári személyt, valamint a mintegy 27 ezer technikai eszközt és a több százezer tonna anyagot. Az utolsó katonavonat 1991. június 16-án hagyta el hazánkat a Záhony-csapi határállomáson.
Az utolsó szovjet katona pedig, Viktor Silov altábornagy, a déli hadseregcsoport parancsnoka személyében június 19-én 15 óra 01 perckor távozott Magyarország területéről- Ugyancsak a Záhony-csapi határállomáson, civilben, diplomata útlevéllel.
