A francia forradalom után fél évszázaddal Párizsban szexuális forradalom zajlott. Tisztes családapák, tisztviselők, művészek, arisztokraták, de még királyi vendégek is gyakran élték ki titkos vágyaikat a lépten-nyomon bájaikat áruló prostituáltak segítségével.
Nyomor és luxus
A kéjnők többségbe – kerülve a hatóságok piszkálódását – titokban működött, a francia fővárosnak szinte alig volt olyan szeglete, ahol nem árulta a testét legalább néhány prostituált. A luxust nagyon is meg kellett fizetni, ám a legnyomorultabb lányok már káposztáért vagy sárgarépáért is hajlandók voltak elmenni egy menetre – írja a Múlt-kor.hu. Minden igényre volt megfelelő kínálat.
A homoszexuálisok a műtárgykereskedésekbe jártak, ahol a tárgyakon elhelyezett árcédulák valójában a hátsó szobákban kliensre várakozó hölgyek és urak sorszámai voltak. A gazdagok előkelő bálokban, nívós éttermekben, zenés kávéházakban vehettek pénzért szerelmet. Aki tényleg nem sajnálta a pénzt, a prostik “arisztokratáival”, a kokotokkal múlathatta idejét. Ők, az úgynevezett félvilági nők fényűző apartmanokban éltek egyedül, cselédek hada leste kívánságaikat, műveltek voltak, aktívan részt vettek a társadalmi életben – testi és szellemi partnerek voltak.
A szegényebbek az utcán, kocsmákban, fürdőkben, masszázsszalonokban “ismerkedtek”, majd egy olcsó, bérelt szobában leltek kielégülést, vagy vöröslámpás házakat kerestek fel. A XIX. század utolsó évtizedeiben terjedt el, hogy az italozók férfi pincéreit olyan hölgyek váltották fel, akik az italmérésen kívül máshoz is értettek. Sőt, az a más volt igazi “hivatásuk”. Ők elsősorban tapasztalatlan gimnazisták, egyetemisták számára tárták fel a világot.
Kutyák és szado-mazo
A legfelsőbb kategóriát a luxusbordélyok jelentették, ahol szinte nem létezett lehetetlen kérés. A hölgyek itt helyben laktak, ételt, ruhát és fizetést kaptak. A vendégek pedig, ha úgy akarták, nemi vágyat serkentő kábítószert kaptak, illetve színházi látcső segítségével kukkolhatták mások hancúrozását. Népszerűek voltak az állatjelenetek, amikor bevállalósabb kéjnők nagy testű kutyákkal közösültek.
Az erőszakos szex hívei illatos bőrből készült korbácsok és ostorok közül válogathattak, selyemzsinór állt rendelkezésükre a lekötözéshez. Gyakorlatilag a mai szexshopok teljes kínálata megtalálható volt itt. A kor leghíresebb luxusbordélya az 1878-tól működő Le Chabanais volt, ahol gyakran külföldi államfők is tiszteletüket tették – ilyenkor hivatalosan a Szenátus elnökénél viziteltek.
A visszatérő vendégek közt találjuk Viktória királynő fiát, a később VII. Eduárd néven uralkodó walesi herceget, gyakran múlatta az időt pezsgővel töltött rézkádban rosszerkölcsű hölgyek társaságában. A herceg komoly testsúlyára tekintettel még egy speciális “szerelemszéket” is kapott: így anélkül fért hozzá a hölgyek bizonyos testrészeihez, hogy kárt okozott volna bennük…
A környezet is varázslatos volt, különböző korok és helyszínek hangulatát idéző lakosztályokat alakítottak ki. Akinek épp arra volt kedve, többek között ókori görög, római, japán, hindu vagy mór díszletek között szerezhetett kielégülést. A Le Chabanais sorsát végül a hatóságok pecsételték meg 1946-ban, az összes többi francia bordéllyal együtt bezárták. Előtte azonban, a világháború éveiben a Wehrmacht foglalta le, és mások mellett Hermann Göring is szívesen látogatta.
