Tisza István megítélése nemcsak ma nem egységes, kortársai is igen végletesen ítélték meg tevékenységét. Kiválóan mutatja ezt az ellene elkövetett négy merénylet, amelyek közül az utolsó, 1918. október 31-én immár sikeres volt – a frontról hazatérő bakák lőtték agyon lakásán első világháborús szenvedéseikért. Az első viszont a Parlament épületében történt, az elkövető pedig egy képviselő volt.
Verekedés az ülésteremben
A Vasgrófnak is nevezett politikus kemény ember volt, ezt már 1903-1905 közötti első miniszterelnöksége idején megmutatta. Amikor 1912. május 22-én a képviselőház elnökévé választották, a törvényhozást ismét véget nem érő ellenzéki obstrukciók tették lehetetlenné. A téma a hadsereg reformja volt, az újonclétszám a és a honvédelmi kiadások növelése. Tisza a monarchia pozíciójának és Magyarország biztonságának zálogát látta ebben.
A kinevezése ellen tüntető munkásokat a rendőrség sortűzzel verte szét, hatan meghaltak, több százan megsebesültek. Forrtak az indulatok az Országházban is, az ellenzéki magatartás valóban lehetetlenné tette a munkát, ezt el kell ismerni. De Tisza módszerét sem lehet demokratikusnak nevezni, rendőrökkel vezettette el az ellenszegülő politikusokat. hihetetlen jelenetek játszódtak a Házban.
Amikor például házelnökké választották, az első kormánypárti cédula bedobása után Kovács Gyula ellenzéki képviselő az urnát a terem közepére hajította. “Ez a jelenet oly felháborodást váltott ki a munkapártból, hogy a képviselők Kovács felé rohantak, és a földre teperték. (…) Mell mellet ér, öklök emelkednek a levegőbe, úgy látszik, egy általános hajbakapásba gázolja mindjárt egymást az egész parlament. … Almássy László és Szaczelláry György, akik legközelebb álltak Kovács Gyulához, rávetették magukat, agyba-főbe verték és a baloldali padsorok közé lökték. Kovács Gyula egy pillanat múlva már a földön fekszik, a tömeg rajta tapos” – idézi az akkori Pesti Hírlapot az Origo.hu. A bal oldaliképen ő látható.
Kell a hadsereg, közeleg a háború
Mint a kocsmában, ahogy Apponyi Albert gróf megjegyezte. Aztán elérkezett a véderőtörvény szavazása június 4-én. A korábban megvert kovács Gyula épp büntetését töltötte ekkor, miszerint 30 napra kitiltották a Parlament munkájából, de az épületből nem. Ezen a napon ismét karhatalom távolította el az ellenzéket, a kormány pedig megszavazta a csaknem egy éve vitatott törvényt. Ismét a Pesti Hírlap: “Ezen a napon történt meg az, hogy a többség törvénytelenül szavazott meg törvényt s a képviselőház elnöke utcai rendőröket rendelt a parlamentbe és ezekkel vezettette ki a képviselőket”.
Tisza szigorát is meg lehet érteni: a világ háborúra készült, amit Magyarország – egy mondjuk úgy, nagyhatalom részeként – sem várhatott tétlenül. A Vasgróf szilárdan hitte, hogy a történelmi határok sérthetetlensége csakis a monarchián belül biztosított, Magyarországot egyedül szétfeszítik függetlenségre vágyó nemzetiségei. Június 7-én mondhatni átlagos nap kezdődött, “katonák, csendőrök, rendőrök táboroztak a parlament épülete körül, ahonnan ekkorra ismét eltávolítottak rendőri karhatalommal minden ellenzéki képviselőt”.
Tisza István és Ferenc József (Wikipedia)
Vérben úszik a Parlament
“Nyugodt biztonsággal foglalta el az elnöki széket gróf Tisza István is, miután egy fél órával azelőtt tomboló lármával, fülsíketítő sípolással tették még a baloldaliak lehetetlenné számára az ülés vezetését” – idézi a korabeli lapot Origo.hu. Az elnök helyet foglalt, majd elkezdte beszédét, amikor a karzatról “Van még itt ellenzéki” felkiáltással berontott Kovács Gyula. Az üres ellenzéki padsorokon keresztül törve rálőtt az elnökre, aki ösztönszerűen kapta el a fejét.
“A következő pillanatban már Tisza István fölegyenesedett az elnöki székben és újra eldördült a revolverlövés. Kinyújtott karral, Tisza felé célozva, állott Kovács Gyula. Füst töltötte be az üléstermet. Egy pár munkapárti képviselő megmozdult, egy pillanatig haboztak, ekkor még egy revolvergolyó röpült a levegőbe, majd negyedszer is eldördült a pisztoly, de ekkor már önmaga ellen fordította Kovács Gyula a fegyverét: magát lőtte fejbe. Ekkor már rájarontottak vagy nyolcan-tízen a munkapártból, nyomukban ismét negyvenen-ötvenen. Öklök csaptak a szerencsétlenre, – véresek lettek az öklök Kovács Gyula kiömlő vérétől.”
Célját egyik golyó sem érte el. Az ülést hidegvérrel tovább vezető Tisza Istvánt napra pontosan a merénylet után egy évvel miniszterelnökké nevezték ki. Kovács Gyula visszavonult a politikáról, lemondott mandátumáról, és büntetlen maradt: az esküdtszék mélyebb öntudatzavarra hivatkozva felmentette.
