A kutatók által kidolgozott terv szerint az űrbázisú rendszer először szuper széles látószögű teleszkópjával felderítené a legveszélyesebbnek számító apró, egy centiméter nagyságú űrszemetet, amelyet ezután erőteljes lézerimpulzussal “támadna” meg. Ezáltal csökkenne a Föld körüli pályán való mozgásának sebessége, ami miatt ismét belépne a Föld atmoszférájába, ahol a levegő keltette súrlódás hatására elporladna.
A RIKEN nemzetközi csapatának javaslata szerint először a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) kellene telepíteni a rendszert, hogy megtisztítsa a körülötte lévő területet. Később a rendszert sarkköri pályára lehetne állítani, ahol a legnagyobb az űrszemét koncentrációja. A javaslatot az Acta Astronautica című szaklap online számában mutatták be.
Az apró, egy centiméter körüli űrszemét jelenti a legnagyobb veszélyt az űrben, összeütközhet ugyanis olyan aktív űreszközökkel, mint az ISS vagy a műholdak. A legtöbb űrszemét ennél is kisebb: ide sorolhatók a rakétahajtóművekből származó por, a felszíni kopás során keletkezett anyagok, például festékmaradványok, és a RORSAT műholdakról felszabadult fagyott hűtőfolyadékcseppek, valamint erózió, szétesés, ütközés során keletkezett maradványok. Ezek az apró részecskék folyamatosan koptatják a műholdak borítását.
Azonosításukhoz az EUSO teleszkópot javasolják a kutatók, amelyet eredetileg az ultranagy energiájú kozmikus sugarak által a légkörbe történő behatolásakor keltett részecskezápor ibolyántúli sugárzásának megfigyelésére terveztek. Az apró szemét “megtámadására” a nagy hatékonyságú, eredetileg részecskegyorsítók energiaellátásának biztosítására tervezett CAN lézert vetnék be.
A csapat elsőként egy kisebb kísérletben tesztelné a rendszert az ISS-en, az EUSO teleszkóp kisebb, húsz centiméteres változatával és egy 100 optikai szál alkotta lézerrel. Ebiszuzaki Tosikazu, a kutatás vezetője szerint, ha a kísérlet jól sikerül, a teljes méretű verziót is telepítik az űrállomáson. A három méter tükörátmérőjű teleszkóp és tízezer optikai szálból alkotott lézer segítségével akár száz kilométeres távolságból is képesek lesznek megváltoztatni a szemét pályáját.
“A távolabbi jövőben egy szabadon repülő rendszert is kiépíthetünk, és sarkköri pályára állíthatunk akár 800 kilométeres tengerszint feletti magassággal. Itt a legmagasabb az űrszemét koncentrációja” – fejtette ki Ebiszuzaki.
