Gyermek- és ifjúkorában talán még maga Salkaházi Sára sem gondolta, hogy egyszer boldoggá avatják, azaz a szentek jegyzékébe kerül. Szülei Kassa belvárosában birtokolták és működtették a magyar művészet fellegvárának számító, híres Schalkház Szállót. Sára 1899. május 11-én született, bátyja megfogalmazása szerint határozott, temperamentumos, erős akaratú, “fiús” kislány volt. Szívesebben kapcsolódott be például háborús játékokba, minthogy babája haját fésülgesse.
Tanítónőként végzett, egy iskolatársa és barátnője mókásnak, szellemes tréfacsinálónak írta le a fiatal hölgyet, de megemlékezett hűséges, kitartó jelleméről és erős szociális érzékéről is. Már tizenévesen színdarabokat írt, a szobájába be-benyitó családtagok pedig sokszor találták térdre ereszkedve gondolataiba, imáiba merülve – olvasható a Szociális Testvérek Társasága Salkaházi Sárának szentelt weboldalán.
A belső hang
A Felvidék elcsatolása után megtagadta a csehek követelte hűségesküt, így a tanítói pályától nagyon hamar búcsúznia kellett. Újságíró lett, tárcákat, novellákat írt a kisebbségi sorba kényszerített magyarságról. Jó kedélyét továbbra is megőrizte, saját megfogalmazása szerint is nagyvilági életet élt: “önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…”.
Csaknem férjhez is ment egy gazdatiszthez, ám még időben rádöbbent, hogy a vidéki “unalmas” hétköznapok nem neki valók. Ám megszólalt benne egy belső hang is: “És ha az Úristen foglalt le magának?… Az első szó már elhangzott, s te meghallottad! És mégis bizonytalan vagy! Nyugtalan, kereső, vergődő. Mert van valami, ami miatt nem válaszoltál… Talán foglalkozásod, amelyben annyi örömet találsz, …” – írta visszaemlékezésében.
A Kassán letelepedő Szociális Testvérek Társaságával 1927-ben ismerkedett meg, és meg is találta valódi hivatását. Nem a hagyományos értelemben vett szerzetes rend volt ez, hanem szigorú szabályokat követő, egyházjogi megfogalmazással magánjogi fogalmat tevő világi nők társasága. A nővérek eleinte csodálkoztak, mit keres köztük egy ennyire modern életet élő nő, de nem akadályozták belépését. Sára pedig maga mögött hagyta addigi énjét, és 1930-ban letette fogadalmát.
Magyarosított és harcolt
Magát nem kímélve, szinte erején felül vállalt részt a társaság életében, 1937-ben pedig Brazíliában élő magyar bencések mellé jelentkezett missziós munkára. Ehhez azonban magyar állampolgárságot kellett szereznie, ezért Budapestre költözött. A világháború azonban keresztülhúzta terveit: “Már nem kérem azt se, hogy kijuthassak Brazíliába, csak azt kérem, hogy szentül élhessek, szentül szolgálhassam Istent” – írta.
Amikor 1942-ben sokan divatból, németbarátságból “visszanémetesítették” nevüket, Schalkház Sára magyarosított: Salkaházi. A társaság minden erejével küzdött a terjedő nemzetiszocializmus ellen, Sára pedig felajánlotta életét “azon esetre, ha Egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”. Megtörtént. Az ország német megszállása után a szociális testvérek több mint ezer üldözött ember életét mentették meg.
A nyilasok 1944. december 27-én zárták körbe a társaság Sára nővér vezette Bokréta utcai munkásnőotthonát. Zsidókat kerestek, öt embert vettek őrizetbe. Salkaházi Sára épp végszóra érkezett vissza, elkerülhette volna a letartóztatást, de ő a nyilasok elé állt. Mint a “zsidókat rejtegető” otthon vezetőjét, őt is elhurcolták. Egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat a Dunába lőtték.
Bátran halt meg
Húsz évvel később, a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el, mi történt a Szabadság híd pesti hídfőjénél. A foglyokat a Fővámház elé terelték, a metsző hidegben meztelenre vetkőztették őket, majd a jeges folyó partján sorba állították. A sortűz eldördülése előtt egy alacsony, fekete hajú nő megfordult, a gyilkosok szemébe nézett, majd letérdelt, szemét az égre emelte és keresztet vetett. Ő volt Salkaházi Sára.
Boldoggá avatását 2005 nyarán engedélyezte a bíborosi testület, a pápa 2006. április 28-án írta alá és hirdette ki a decretumot. Az avatás ünnepi kihirdetése és a szentmise 2006. szeptember 17-én volt a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. Embermentő tevékenységéért a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1972-ben felvette a Világ Igazai közé, 1996-ban a magyar miniszterelnök posztumusz bátorság érdemjellel tüntette ki. Születésének napján, május 11-én van boldog Salkaházi Sára ünnepnapja.
