A II. világháborús vereséget látva a magyar vezetés mindenképp el akarta kerülni a szovjet megszállást. A propaganda hatására a lakosság is rettegett a Vörös Hadsereg brutalitásától, és sajnos nem alaptalanul. Amikor bekövetkezett az elkerülhetetlen, megkezdték a nemzeti vagyon és a zsidóktól elrabolt értékek kimentését a biztonságosabbnak vélt, de legalábbis a fronttól távolabb eső Ausztria felé.
Hadizsákmány
Ez volt a magyar aranyvonat, amely 1945. január 23-án futott ki Fertőbogozról. Eredeti úticélját homály fedi, valószínűleg Svájcba tartott a Magyar Nemzeti Bank dolgozóinak kíséretében. Azt sem tudjuk, hogy pontosan mit szállított, az első leltár ugyanis már jóval a lefoglalása után készült.
A 77 vagonból álló szerelvényen utazott mintegy 30 tonna arany, a jegybank teljes aranykészlete, és az ország devizatartaléka, múzeumok és az Országos Széchényi Könyvtár kincsei – köztük a Corvinák -, a méteretalon platinarúdja, ám a legnagyobb részt a zsidóktól elrabolt vagyon tette ki: arany, drágakövek, ékszerek, műkincsek, ezüstnemű…
Ellopták és árverezték
A vonat lassan haladt nyugati irányba, a szaporodó bombázások miatt sokat vesztegelt például a Tauern-alagútban. A Salzburgtól mintegy 100 kilométerre fekvő Werfennél futott az amerikai hadseregbe 1945. május 11-én, amely természetesen le is foglalta hadizsákmányként. A zűrzavaros helyzetben tábornokok, tisztek, főtisztek, de még közlegények is fosztogatták a szállítmányt.
Mark Clark, az Ausztriát megszálló amerikai hadsereg főparancsnoka úgy vélte, a kincsek eredete meghatározhatatlan. Ez szolgáltatott jogalapot arra, hogy később a vonaton szállított vagyon egy részét az Egyesült Államok háborús költségeinek enyhítésére használhassa fel – írja a Rubicon.hu.
Persze nyilván mindenki tudta, mi van a vonaton. A háború után az új kormány erőfeszítéseinek hála a nemzeti bank vagyonának egy része visszakerült Magyarországra, ám a műkincsek ügyében az Egyesült Államok még azt sem engedte, hogy magyar szakértők megvizsgálhassák. Miközben a magyar követeléseket sorozatosan elutasították, a műtárgyak nagy részét 1948-ban New Yorkban elárverezték.
“Kárpótlás”
Később számos festmény került Ausztriába azon a címen, hogy a hazai államosítás osztrák állampolgárokat is megkárosított. Magyar és nemzetközi zsidó szervezetekkel folytatott évtizedekig tartó huzavona után Bill Clinton elnöksége idején, egy amerikai tényfeltáró bizottság megállapította: a katonai hatóságok nem tulajdonítottak kellő fontosságot a zsidó vagyon tulajdonosaikhoz való visszajuttatásának, s a vonat kincseit ausztriai hadosztályuk megdézsmálta, az értékek egy része amerikai tábornokok lakásába került.
A károsultak kárpótlására 2005-ben alapítványt hoztak létre, amelynek 25,5 millió dollár állt rendelkezésére az amerikai költségvetésből. A pénzt a magyar holokauszt-túlélőkről gondoskodó egyesült államokbeli, izraeli, magyar, kanadai és egyéb szervezetek között osztották szét. Nem túl nagylelkű ajánlat ahhoz képest, hogy az aranyvonaton szállított kincsek becsült értéke mai árfolyamon négymilliárd amerikai dollár.
