Sokszor elhangzik, hogy a második világháborúban elkövetett gaztettekhez képest az első világégés idején még élt a lovagiasság szelleme. Úgy a legyőzött ellenséges katonákkal, mint a megszállt területek lakosságával szemben. Ezt támasztja alá az anekdota is, miszerint a frontra indulók úgy vélték, a háború olyan, mint egy párbaj, csak sokkal több résztvevővel. Ez a valóságban kizárólag a légi csatákra volt igaz, és ott is csak a háború első egy-két évében.
Nos, “összességében” a brutalitás 1939-45 közötti szintjét nem érte el, de az I. világháborúban is tobzódott az erőszak. Sőt, a nők tömeges megbecstelenítése a propaganda fegyverévé is vált – derül ki a Politikatörténeti Intézet I. világháborús honlapján megjelent korabeli sajtóhírekből.
A barbár oroszok
A Népszava hasábjain abból keletkezett vita, hogyan kell kezelni a nemi erőszakot: az ellenség – elsősorban a „barbár” oroszok – gaztetteként, vagy általános, a háborúval együtt járó jelenségként? Előbbi álláspontot képviselte egy Galíciából származó hadi jelentés 1915-ből, amely az orosz katonák áldozatairól ír „a tízesztendős kis leányoktól a hatvan éves matrónákig”.
A propaganda ott érződik, amikor a szerző úgy fogalmaz, hogy a „kultúrállamok” katonáival szemben „csak a barbár, sötét, zsarnoki uralom alatt nyögő, mindenfajta szabadság nélkül élő, mindenféle kultúrától messze fekvő Oroszország egyenruhába bújtatott fiai képesek az emberi züllöttségnek erre a legmélyebb fokára süllyedni”.
Válaszul Kunfi Zsigmond – nem vitatva a meggyalázott nők tragédiáját – azt írta, a nemi ösztön ilyenfajta kiélése ugyanis nemzetközi és nemzet feletti. A felelős pedig egyértelműen az erkölcsöket felforgató háború, mert „nincsen háború meggyalázott asszonyok nélkül”. Példaként pedig német katonák francia nők elleni erőszaktevését idézi.
Fotó: Fortepan
Vadállati németek
A háború folyamán Belgium volt a szemben álló felek számára az az ideológiai terep, ahol ellenfeleiket démonizálták. Mivel Nagy-Britannia a semleges belgák megtámadásával indokolta belépését a háborúba, a harci szellem növelésére a lapok folytonosan szállították a belgiumi „német kegyetlenkedésekről” szóló híreket. Ennek nagy része annak ellenére túlzás volt, hogy a németek tényleg nem viselkedtek gentlemanként.
Megkínzott és keresztre feszített katonákról, levágott mellű apácákról szólt az antant propagandája, aminek lényege, hogy a „pogány” németek nem is az antant, hanem Isten és az európai keresztény civilizáció ellen harcolnak. Pepitában a fent említett magyar tudósítás az oroszok állati kegyetlenségéről…
