Minderről Beate Heinemann részecskefizikus, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) professzora, az LHC Atlas-projektjének résztvevője beszélt a hét végén a kaliforniai San Joséban, a világ legnagyobb tudományos társasága, az Amerikai Tudományfejlesztő Társaság (AAAS) konferenciáján. Ha szerencsénk van, ez még idén sikerülhet – tette hozzá.
A tudós szerint kutatótársai abban reménykednek, hogy sikerül felfedezni “egy másik világot”, a szuperszimmetrikus anyagét, amely számukra még izgalmasabb felfedezés lenne, mint az isteni részecskeként emlegetett Higgs-bozon 2012-es bizonyítása.
A szuperszimmetria elmélete szerint minden ismert részecskének létezik egy úgynevezett szuperpartnere, egy vélhetően kis tömegű, mert még fel nem fedezett társa, “testvére”. A kutatók keresik a bizonyítékot ennek a szuperrészecskének, a neutralínónak a létezésére, amelyet ez az elmélet feltételez. A fizikusok szerint elképzelhető, hogy ez a rendkívül stabil részecske alkotja a rejtélyes sötét anyagot.
A világ legnagyobb részecskegyorsítója, amely az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) égisze alatt működik Genfben, két évig tartó átépítés és korszerűsítés után megkettőzött kapacitással indul újra márciusban, hogy minden korábbinál nagyobb energiával produkáljon ütközéseket, ami nagyban megnöveli az esélyt, hogy sikerül megtalálni a Higgs-részecske “testvérkéit”. A 100 méter mélyen a föld alatt elterülő 27 kilométer hosszú köralagútban a jövőben majdnem a fény sebességével ütköztetnek egymásnak protonokat a CERN tudósai.
Ebben a részecskegyorsítóban bizonyították kísérletekkel 2012-ben a Peter Higgs angol fizikus által 1960-ban megjósolt Higgs-bozonnak, az “isteni részecskének” a létét.
