A síkvidékek jellemző állományalkotó fafaját, a dombvidékeken és főleg a középhegységekben már jóval ritkább kocsányos tölgyet választotta az év fafajának az Országos Erdészeti Egyesület.
A szakmai közönség szavazati alapján, az Országos Erdészeti Egyesület által idén 20. alkalommal megválasztott év fáj kiemelt témája lesz az erdészeti szakmának és a kutatásnak, az erdei iskola programok és az erdészeti ismeretterjesztés is igyekszik majd jobban bemutatni.
A magyarság régtől fogva ismert, tisztelt, megbecsült fafaja a kocsányos tölgy. Honfoglaló eleink még az őshazából indulva végig abban az erdőssztyepp zónában haladtak a Kárpát-medence felé, melynek jellemző erdőalkotó fája. Matuzsálemi élettartama, jelentős magassága és törzsátmérője, terebélyes koronája, vastag koronaágai miatt a kocsányos tölgy a mitológia égi isteneinek szent fája volt. Nem véletlen, hogy Linné a ‘Quercus robur’ tudományos nevet adta neki, hiszen a latin kifejezés az erősségre, keménységre, szilárdságra utal.
Fotó: panoramio.com/Gerebics Lajos
Mai elterjedési területe Európa java részét felöleli, az e kontinensen élő 24 tölgyfaj közül a legnagyobb areával rendelkezik. Ezt a jelenlegi elterjedési területet az utolsó jégkorszak után kezdte el meghódítani, az Ibériai-, az Appennin- és a Balkán-félszigeteken található menedékterületekről észak felé a kisemlősök (pl. mókus, pelefajok), a szajkó és vélhetően az ember segítségével nyomult tovább. Ma teljes mértékben meghódította Nagy-Britanniát, elérte a Skandináv-félsziget déli részét, s keleten egészen az Urálig hatolt. Dél-Európában viszont a legdélibb területekről már hiányzik, miként a magashegységek (pl. Alpok, Kárpátok) magasabb régióiból is.
Az ország legidősebb, mintegy nyolcszáz éves kocsányos tölgye Héderváron. A fa tizennégy méter magas volt és a kerülete is meghaladta a hét métert. Napjainkban csak az elkorhadt üreges törzs és egy élő ág várja az érdeklődőket.
Fotó: MTI /Győri Károly
