Matuska Szilveszter életét semmiképp nem nevezhetjük átlagosnak. Délvidéki iparos családba született 1892. január 29-én. Az első világháborút önkéntes honvédként harcolta végig, az összeomláskor főhadnagyi rangot és számos kitüntetést tudhatott magáénak. Ezután feleségével szülőfalujában telepedtek le, mindketten tanítóként keresték kenyerüket. Emellett sóval, petróleummal, cukorral, gyufával és festékkel kereskedett, gazdálkodott.
A család 1922-ben Budapestre, majd 1928-ban Bécsbe költözött. Matuska mindkét fővárosban ingatlanokkal és a legkülönfélébb áruk kereskedelmével foglalkozott és tőzsdézett. Bizonyítani nem tudták, de a gyanú szerint a biztosítási díj megszerzéséért egyszer felgyújtotta egyik társasházát. Vállalkozásainak kudarca és tüdőbajos feleségének gyógyíttatása végül felemésztették a vagyonát, végrehajtások indultak ellene, 1930 őszén pedig letette a vagyontalansági esküt.
Feltalálóként is próbálkozott, többek között víz által hajtott turbinát, gázcsövekre szerelhető biztonsági rendszert, és utóéletét ismerve kissé visszás módon egy vasúti biztonsági jelzőkészüléket szabadalmaztatott.
Hat kocsi zuhant a mélybe
A mai napig nem igazán tudni, mi vezette Matuskát a – ma már így mondanánk – terrorcselekményre. Személyes motivációja vélhetően az elkeseredés volt még akkor is, ha tettét nem egyedül követte el – igazi indítékát soha nem sikerült kideríteni. Ami viszont biztos, hogy 1931. szeptember 13-án, éjfél után 20 perccel egy körülbelül kétméteres, ekrazittal töltött pokolgép robbant a biatorbágyi viadukt alatt. Épp akkor, amikor a Bécsbe tartó gyorsvonat áthaladt a hídon.
Az sem biztos, hogy a személyszállító volt a cél, a menetrend szerint ugyanis percekkel perccel korábban egy tehervonatnak kellett volna arra haladnia, ám az késésben volt, így előre engedték a gyorsot. A bomba egy 7,1 méteres daradot szakított ki a 12 méter hosszú sínszálból, elhelyezése szakértelemről árulkodott. A kisikló mozdony és szerelvénye előbb a hídfő talpfáin, majd a hídszerkezet első tagjának hídfáin ugrálva folytatta útját, miközben jobbra sodródott, majd a korlátot áttörve, a mélybe zuhant. Hat kocsit rántott magával, 102 km/órával csapódott a földbe, 22 ember végezte a roncsok között – írja az iho.hu.
0:45-nél:
A mozdonyvezető fékezett, holttestének kiemelésekor fejtették le az ujjait a fékezőszelepről – így talán ennek is köszönhető, hogy a vonat utolsó hat kocsija a pályán állva maradt. A rendőrök egy üzenetet találtak a helyszínen: „Munkások! Nincs jogotok, hát majd mi kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak. Nincs munkaalkalom, hát majd mi csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek a benzin nem fogy el”.
Megszökött a börtönből
A gyanú azonnal a kommunistáknak tulajdonították, a hatóságok később a következő év októberéig tartó statáriumot hirdettek, hajtóvadászat indult az illegalitásban működő párt tagjai ellen, többeket kivégeztek. Először senki nem gyanakodott a mentés helyszínén megjelenő Matuska Szilveszterre, aki túlélőként bukdácsolt a romok között. Csak október 7-én tartóztatták le Bécsben. Itt két korábbi merénylettel gyanúsították, hat évre ítélték. 1933 nyarán Budapestre szállították, ahol 1935-ben először halálra, majd kormányzói kegyelemmel életfogytiglanra ítélték.
A tárgyalás során Matuska végig magányos őrültnek tettette magát, társai nem kerültek rendőrkézre. Pedig valószínűleg voltak. Egy 1967-68-as pótnyomozás feltételezései szerint csak beszerzői és szállítói feladatokat bíztak rá, a merénylet végrehajtása „szakemberek” feladata volt. Talán csak egyszerű kíváncsiságból maradt a helyszínen. A büntetését sem ülte le. A szovjet csapatok betörésekor megszökött a váci börtönből, további sorsa ismeretlen.
