“Sok kutatás irányult a humor megértésében részt vevő agyterületekre, ám kevesen vizsgálták a humor keletkezését. Los Angelesben sok az olyan profi humorista, akik intésre képesek improvizálni, közülük kértünk fel néhányat, és bevontunk a tanulmányba amatőr nevettetőket, valamint kontrolcsoportként hétköznapi embereket is” – mondta el Ori Amir, a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) kutatója.
MRI-ben kellett viccelődni
A résztvevőknek mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) vizsgálták az agytevékenységét. Az önkéntesek befeküdtek a gépbe, majd karikatúrákat mutattak nekik képaláírás nélkül. Azt kérték tőlük, írjanak a képhez vicces szöveget, semleges, nem humoros képaláírást vagy ne írjanak semmit.
LiveScience tudományos portál cikkéből kiderült, hogy a kapott eredmények különbségeket mutattak az agy “örömközpontjaiban”, melyekről úgy tartják, a humor megértésében játszanak szerepet. A kontrolcsoportnál ezek a területek bizonyultak a legaktívabbaknak, utánuk következtek az amatőr nevettetők, legkevésbé a profik örömközpontjai léptek működésbe. Mi több, a profi humoristáknál rövidebb ideig működtek ezek a területek, mint a többi résztvevőnél.
Lehet alapja a szomorú bohócságban
“Érdekes módon a működés rövidsége a depresszióval is kapcsolatos, tehát a szomorú bohóc sztereotípiában lehet valami igazság. Az is elképzelhető azonban, hogy a profi nevettetők egyszerűen jobban hozzászoktak a vicces dolgokhoz” – magyarázta Amir.
Ugyanakkor a humoristáknál a halántéklebenyben találtak nagy aktivitást. A tudósok úgy vélik, ez a terület az, ahol a humor születik. A vizsgálat során a kontrolcsoport résztvevőinél ez volt a legkevésbé aktív terület.
