Az első világháborús összeomlást követően IV. Károly osztrák császár és magyar király visszavonult uralkodói jogainak gyakorlásától, és kijelentette: “minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mely Magyarország jövendő államformáját megállapítja” – idézi a Rubicon.hu.
A szomszédok azonnal mozgósítottak
A trónról azonban nem mondott le. Amikor Magyarország államformája 1919-ben ismét királyság lett, 1920-ban pedig Horthy Miklóst kormányzóvá választották, felmerült a kérdés, ki viselje a koronát. A Svájcba száműzött Károly készen állt a visszatérésre és itthon is komoly támogatói tábora volt a Habsburg restaurációnak.
A megfelelő alkalom 1921 márciusában jött el, a király váratlanul megjelent Szombathelyen, majd Budapestre utazott, hogy Horthyt lemondassa. A „húsvéti királypuccsra”, ami hamar megbukott, a kormányzó egyértelműen kijelentette, semmilyen körülmények között nem támogatja trónra kerülését. Ez ugyanis gyakorlatilag az öngyilkossággal ért volna fel: Prága, Bukarest és Belgrád azonnal heves tiltakozásba kezdett, mozgósítást rendelt el a magyar határon.
IV. Károly koronázása 1916-ban:
Az antant kifejezetten “megtiltotta” a Habsburgok visszatérését, és a kisantant országok reakciója is érthető. Károly nem írta alá a trianoni békét, esetleges újbóli trónra lépése nyomán uralkodói és öröklési jogokat támaszthatott volna az 1914-ben még Magyarországhoz tartozó területekre. Attól is tartottak, hogy megkísérelheti a Habsburg Birodalom restaurálását.
A budaörsi csata és a trónfosztás
Második kísérletére már komolyabban felkészült. Október 20-án IV. Károly és felesége, Zita királyné repülőgéppel érkezett a Kapuvár közelében fekvő Dénesfára, majd a nyugat-magyarországi felkelés egyik vezetője, Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy csapatainak támogatásával megindult Budapest felé. Vonattal utaztak, de a négyórás út három napig tartott. Szinte minden állomáson megálltak, fogadták a legitimista lakosság köszöntését, és kiegészítették katonai kíséretüket.
A király körülbelül hatezer fős serege ellenállás nélkül jutott Budaörsig, ahol október 23-án szembe találták magukat Gömbös Gyula alakulataival. Utóbbiak főleg sebtében toborzott polgárokból és egyetemistákból állt. Az összecsapás rövid ideig tartott, mindkét fél ódzkodott a vérontástól. Károly ugyanis arra számított, hogy erődemonstrációja nyomán akadálytalanul elérheti célját.
Eközben Horthy hozzá hű egységeket vont össze a főváros környékén, a király pedig elrendelte a visszavonulást. Csapatait viszont már bekerítették, őt magát elfogták, letartóztatták, és Tihanyban őrizték. Később az utolsó magyar királyt Madeira szigetére száműzték, ahol 1922-ben, spanyolnáthában hunyt el. Az Országgyűlés még 1921-ben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, a történelem során harmadszor, immár véglegesen.
