A mindennapok 1901-ben éppúgy tele voltak kisebb-nagyobb tragédiákkal, mint manapság, és a sajtó le is csapott rájuk. Épp a ma megszokott hévvel. 1901 bulvársajtóját a Huszadikszazad.hu gyűjtötte össze, ebből idézünk.
Januárban nemcsak a hazai, a világ közvéleményét is Viktória királynő halálhíre sokkolta. A 82 éves uralkodó halálával Nagy-Britanniában, de gyarmatbirodalom lévén a fél világ számára lezárult egy korszak. “Udvari körökben azonban már jó ideje tudták, hogy a királynő nagyon gyöngélkedik. Pár nap előtt meghült, a mi heves reumatikus fájdalmakat vont maga után. Január 18-ika óta a beteg ereje rohamosan hanyatlásnak indult. A királynő betegségének előzményéről csak kevés uj részletet tudunk”- számoltak be a lapok. Viktória 1901. január 22-én hunyt el.
A királynő még sokáig volt téma, februárban például fukarságig menő takarékosságáról anekdotáztak. “E témával kapcsolatban a legmulatságosabb történetek egyike ez: A walesi herczeg idősebbik fia, Albert Viktor diákkorában levelet írt nagyanyjának, melyben egy dollárt kér tőle, mert – ugymond – elvesztett egy fogadást s most meg kell fizetnie.” A királynő válasza annyi volt, nem kap egy fillért sem, a fogadás pedig különben is erkölcstelen dolog. “Csakhamar megjött a kis herczeg válasza, a melyben értesítette nagyanyját, hogy levelét eladta 60 koronáért s igy elég jó üzletet csinált.”
Fotó: Fortepan
Megfagyott a magányos ember
Egyáltalán nem mókás viszont A borzalmak háza címmel megjelentetett történet, amely történet, amely egy Pest határában fekvő pusztán történt. Népszámlálást tartottak, a biztos elindult összeírni a puszta népét is. Az egyik házba belépve azonban borzalmas látvány tárult a szeme elé. “A sarokban a tulipános ládán egy véres, megcsonkított emberalakot látott ülni mozdulatlanul. A biztos kiszaladt a házból és segítségért kiabált. Senki sem felelt a szavára. A pusztán nem volt egyetlen élő lény sem.”
A kiérkező törvényszéki orvos végül megállapította, mi történt Csóka-Katópusztán 1901 januárjában. “A községi hatósággal együtt megállapították, hogy a halott Devecsery Ábel pusztai gazda. A beteges ember magánosan éldegélt s a minap megfagyott, a mint a tulipános ládán elaludt. A holttest kezét és lábát teljesen összerágták a patkányok.”
Maradhat a menyasszonycsere?
Ha pedig már népszámlálás, felmerült a kérdés a királyi palota lakóinak összeírása kapcsán, hogy vajon a királyt magát, fel kell-e írni. A törvény ugyanis egyértelmű volt: a távollevők is összeírandók. Budapesten kérdés merült föl a királyi palota lakóinak összeirásánál, hogy a király személye is fölirandó-e? A fővárosi statisztikai hivatal igazgatója és az I. kerületi népszámlálási iroda főnöke “két napig tanácskoztak is rajta, hogy mikép ejtsék meg a módját, de végre is abban történt a megállapodás, hogy Ő Felségéről nem töltenek ki semmiféle számláló-lapot”.
A menyasszonyok cseréje Sándorfalván esett meg, Pákay Ferencz szép leányai, Katicát és Marist szintén két testvérlegény vezette oltárhoz, az érdekes esküvőre a falu népe zsúfolásig megtöltötte a templomot. Délelőtt volt a polgári, délután az egyházi esküvő, a két menyasszony egyforma fehér selyemben, sűrűn befátyolozva ment a templomba. “Mikor a pap az oltár előtt megjelent, a vőfélyek elővezették a menyasszonyokat és vőlegényeket. Itt történt meg a tévedés. Katicza mellé a fiatalabb legényt, Tamkó Ferenczet, Maris mellé pedig Tamkó Imrét állították.”
“A pap annak módja és rendje szerint teljesítette a szertartást, összeadván Pákay Katiczát Tamko Ferenczczel és Pákay Marist Tamkó Imrével, holott az anyakönyvvezetőnél Imre kötött házasságot Katiczával és Ferencz a Marissal.” A tévedést csak a szertarás befejezése után vették észre, rögtön be is jelentették az anyakönyvvezetőnél, a lekodalmat azért megtartották. “Érdekes a dologban, hogy ugy a menyecskék, mint a férjek megegyeztek abban, hogy ha a polgári házasságkötés előbb lesz felbontható, mint az egyházi, akkor belenyugodnak a cserébe, a melyet a véletlen idézett elő.”
