Nincs szükség Jurassic parkra, ha élő dinókat akarunk látni, elég csak kinézni az ablakon, vagy kinyitni a hűtőt. A galambtól a cinkéig, a strucctól a sason keresztül a kacsáig vagy a nap mint nap fogyasztott csirkéig minden madár az Jura kor óriásainak egyenes ági leszármazottja.
Nincs határ
Több tízmillió év kellett hozzá, hogy az óriás hústornyokból a levegő kecses akrobatái formálódjanak. A modern madarak eddigi legteljesebb családfája szerint történetük a két lábon járó, ragadozó dinoszauruszokkal kezdődik, amilyen például a 12 méter hosszú, hét tonnás Tyrannosaurus rex volt. A földön valaha élt legnagyobb szárazföldi húsevő.
Emberi ésszel felfoghatatlan idő kellett hozzá, hogy egyes dinóknál kialakuljanak a mai madarakra jellemző tulajdonsások: könnyű, csöves csontok, tollak, csőr, szárnyak satöbbi. Lehetetlen képzeletbeli vonalat húzni dinók és madarak között, a “fa” ezen ága fokozatosan fejlődött. Amikor pedig a madártest minden “alkatrésze” készen állt, a madarak hihetetlen fejlődésnek indultak.
Egyre inkább madár
Ezt a lassú fejlődés utáni robbanásszerű evolúciót mutató családfát az Edinburghi Egyetem kutatói állították fel 150 kihalt madárfaj és legközelebbi dinoszaurusz rokonaik vizsgálata alapján. Korábban úgy gondolták, a “gyíkok” egy komoly evolúciós ugrással váltak madárrá, illetve hogy valahol meg kell lennie az átmenetnek, annak a bizonyos hiányzó láncszemnek.
Az utóbbi évtizedek leletei viszont arról tanúskodnak, hogy nem érdemes továbbkeresni, mert a madarak nem egyik pillanatról a másikra alakultak ki. Ha visszamehetnénk az időben, feltehetően meg sem tudnánk különböztetni a Jura kor dinóit a korai madaraktól: a dinoszauruszok egyre inkább a madarakra kezdtek hasonlítani.
Már önmagában is érdekes kérdés egyébként, mikortól beszélhetünk egyáltalán madarakról? Amikor repülni kezdtek? Nem biztos, mert feltehetően léteztek repülő dinoszauruszok is. A tudósok ezért önkényesen választották a nagyjából 150 millió éve élt, félig madár, félig hüllő tulajdonságokat jegyző lényt a csoport első képviselőjének.
Forrás: Steve Brusatte
