Tudomány

Áttörhetetlen pajzs épül a Föld köré

Az ózonréteg lassan visszaépíti magát, de a daganatos megbetegedéseknek illene bemutatkoznunk: jó darabig sűrűn találkozunk még.

 

A Nap nélkül nincs élet a Földön – hogy miért, az nem szorul magyarázatra. Csillagunkból érkeznek ugyanakkor azok a halálos UV sugarak is, amelyek képesek lennének elpusztítani a földi élet ma ismert formáit. A kezdetekben ezek a “sötét erők” voltak az urak, az élet nem is jöhetett volna létre, és létezhetett volna máshol, mint az óceánok mélyén, a víz jótékony védelmében. Kétmilliárd évvel ezelőtt azonban a tengerek apró, anaerob élőlényei oxigént kezdtek termelni, ami szépen, lassan felhalmozódott a légkörben.

Pajzsot tesz fölénk a támadó

Hat-hétszáz millió éve léptük át a vízválasztót. Amikor a magaslégköri oxigén már olyan védőburkot vont a Föld köré, ami lehetővé tette az élőlényeknek, hogy kitehessék lábukat a szárazra: ekkorra állt össze a magasban annyi ózon, ami képes volt megvédeni a szárazföldi bioszférát. Ráadásul épp a pusztító UV sugaraknak köszönhetjük e védőpajzsot – hangzott el a konferencián, amit az Országos Környezetegészségügyi Intézet rendezett az ózon világnapja alkalmából.

Az oxigén párba kapaszkodva jutott a légkörbe, ahol az UV sugárzás ismét szétválasztotta őket, mondhatnánk vesztére. Merthogy az atomok válaszul hármas molekulába rendeződve megalkották az ózont (O3), amely visszaveri a talaj felé tartó ultraviola sugarakat. Az ózonpajzs vagy ózonréteg azóta is hatékony védelmet nyújt a napsugarak káros hatása ellen. Ma az O3 a talajtól a legfelsőbb rétegekig megtalálható, de 15-30 kilométeres magasságban a legsűrűbb, itt alkot “pajzsot” felettünk.


fotó: Thinkstock

Kivédtük a saját csapást

Ez az a magasság ugyanis, ahol még elég erősek az ultraviola sugarak, de már elég O2 van jelen, hogy a reakció végbemenjen. A magaslégköri ózon koncentrációjának mértéke az 1960-as években kezdett csökkenni, majd a tendencia a ’80-as évektől mélyzuhanásba kezdett. A pusztulásért 70-75 százalékban az emberi tevékenység volt felelős, a hűtéshez és az aerosolok hajtóanyagaként használt gázok kieregedésével – monda el Tóth Róbert meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat elemző szakértője.

A felismerés ütött, a világ összekapta magát, és létrehozta az eddigi legtöbb eredménnyel járó környezetvédelmi megállapodást: 1987. szeptember 16-án aláírták a montreali jegyzőkönyvet, miszerint megszüntetik a magaslégköri ózont lebontó vegyületek gyártását, kereskedelmét és használatát. Mára gyakorlatilag a világ minden országa csatlakozott a szerződéhez, a siker pedig nem is maradt el. Az ózonkárosító anyagok gyártása és forgalmazása hivatalosan nullára csökkent – más kérdés, hogy ezek kiváltása többnyire üvegházgázokkal történik…

Ne igyunk előre…

Azózon világnapja

1987. szeptember 16-án 46 ország írta alá a sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló montreali jegyzőkönyvet. Azóta már 190 ország csatlakozott, köztük természetesen Magyarország. Ez volt az első olyan globális környezetvédelmi megállapodás, amely igazán sikeresnek mondható.

Az UV sugarak egészségre gyakorolt hatásairól itt olvashat.

Az összefogásnak köszönhetően ózonpajzsunk a század közepére visszaáll a ’80-as évek szintjére, és “szilárdsága” egyre nő majd. Miután pedig az ózon a Napból érkező káros sugarak ellen véd, joggal várhatjuk, hogy a bőrrák is visszaszorul, különös tekintettel arra, hogy ezt a csapást szinte egy az egyben az UV sugárzás mérte ránk. Ebben viszont csalódnunk kell. Az ózonréteg folyamatosan épül vissza, a bőrrákos megbetegedések száma viszont évről évre nő.

A környezetvédelmi erőfeszítések eredményeként – amihez Magyarországon a kommunista nehézipar gyors leépítése is nagyban hozzájárult – egyre csökken a légszennyezettség. Ez pedig azt jelenti, hogy a “tiszta levegőn” keresztül a Napból érkező káros sugarak is gyengébb szűrőn keresztül érik el a felszínt és az emberi bőrt.

Mindent összevetve tehát valamikor az évszázad utolsó évtizedeire várhatjuk, hogy az emberiség jó irányba tett erőfeszítései ellensúlyozzák a korábbi hibák hatásait. Az ózonpajzs unokáinkat már éppúgy védi majd a Nap káros sugaraitól, mint apáinkat és nagyapáinkat – ezzel már Tóth Zoltán meteorológus, csillagász, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa nyugtatta a hallgatóságot.

És hogy a végéről ne hiányozzon a konklúzió: győzelemről számolhatunk be az ózon világnapján, az emberiségnek talán tényleg sikerült sikerül beforrasztani egy sebet, amit a Föld testén ütött. Holnap pedig a többi százat és ezret próbáljuk meg…

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.