Bármilyen kegyetlenül is hangzik, a kínzás, kínvallatás éppúgy része az emberi történelemnek, mint bármi más. Az emberiség része, sötét oldala. A középkorban bevett módja volt a vallomások kicsikarásának éppúgy, mint a büntetésnek. A különböző módszerek utóbbi esetben nem is elsősorban az áldozat szenvedéseit hivatottak fokozni, mint inkább a „többiek” megfélemlítését, elrettentését a bűntől.
Júdás széke
Az V-XV. század Európájában nem kötötték szabályok a különlegesen képzett hóhérokat, akiknek mesterségbeli értékét az adta, minél tovább életben tudta tartani az áldozatot és minél furfangosabb módszereket használt. Más és más módszert és eszközöket alkalmaztak nem, társadalmi állás és az elkövetett bűn függvényében. A következőkben bemutatunk néhány tényleg hátborzongató tortúrát.
A Júdásszék első látásra valamilyen háztartási eszköznek, valamilyen munkafolyamatot segítő
építménynek tűnik. Csakhogy ennek a négy lábon álló, hegyes piramisban végződő szerkezetnek a tetejére embereket ültettek, méghozzá a piramis csúcsát nagy gonddal az ánusba vagy a vaginába helyezve. Ezek után az illető saját testtömege, valamint a bokájára kötött súlyok gondoskodtak arról, hogy gyilkos eszköz mind mélyebbre hatoljon, egy fém abroncs pedig megakadályozta, hogy leforduljon.
Gyakorlatilag a kínzók szándékán múlt, hogy az áldozat itt lelte-e halálát, ahogy teste lassan szétszakadt, vagy még előtte elengedték. Bár ez esetben nagy eséllyel fertőzés vitte el nem sokkal később.
Kivégzés patkánnyal
A egyik legkedveltebb és legelterjedtebb kínhalált okozó kivégzési mód egész Európában a kerékbetörés volt. Rendszerint nyilvánosan, hatalmas tömeg előtt végezték, egyfajta látványosság, “szórakozás” volt ez a plebs számára. Még csak speciális eszközök sem kellettek hozzá, megtette egy jókora kerék. Erre kötözték fel az áldozatot széttárt karokkal és lábakkal, majd a hóhér egy jókora kalapáccsal módszeresen darabokra törte a csontjait.
Nem volt nehéz dolga, a küllők megfelelően alátámasztották a testet ahhoz, hogy a rudak közt lesújtó pöröly elvégezze a munkát. Az elítélt jajveszékelt, a közönség borzongott és tombolt. Mint annak idején a római arénában. A darabokra tört ember nem mindig halt bele a tortúrába, volt hogy napokig szenvedett még a kerékre feszítve a vesztőhelyen, kitéve a söpredék gyalázkodásának.
A legelmebetegebb módszer egyben a legegyszerűbb is volt. Nem kellett hozzá más, mint egy fém vödör, egy patkány és kevés kötél. A rágcsálót a vödörbe tették, majd azt szájával az áldozat testére, jellemzően lemeztelenített hasára helyezték, majd elkezték melegíteni az alját. A csapdában rekedt, pánikba esett patkánynak egyetlen lehetősége volt a menekülésre, ha átrágja magát az ember testén. Az órákig tartó, iszonyú szenvedés után megváltás lehetett a halál.
A kínok körtéje
Igen változatos volt egy körte formájú tárgy, amivel olyan nőket büntették, akiket házasságtöréssel, magzatuk elhajtásával vádoltak. A körtét a vaginájukba helyezték, majd a négy fémlap lassan elvált egymástól és “kinyílt”, ahogy a hóhér forgatta a másik végén lévő csavart. Homoszexuálisokat is kínoztak vele, esetükben a végbélbe helyezték az eszközt. Az embernek azonban van más testnyílása is, ami nem kerülte el a halál mestereinek figyelmét sem.
wikipedia.hu
Istenkáromlók és káromkodók a szájukon keresztül tapasztalhatták meg a körte erejét, ami akár az állkapcsukat is letörhette. Nem feltétlenül volt ez halálos eszköz, főleg ha a hóhérnak is úgy akarta. Viszont hihetetlen fájdalmat és komoly sérüléseket lehetett vele okozni, nem is beszélve a megaláztatás jelentette lelki traumáról.
