Az első krátert néhány hete fedezték fel egy helikopterből a Jamal-félszigeten. Azóta expedíció érkezett a helyszínre, de vizsgálataik eredményére még várni kell. Most két újabb tölcsért találtak, tovább bonyolítva a rejtélyt.
100 méter mély
A második krátert is a Jamal-félszigeten – a név a nyenyec őslakosok nyelvén annyit tesz, a világ vége – találták néhány száz kilométerre az elsőtől. Átmérője 15 méter, a helyi lakosok szerint tavaly szeptemberében keletkezett. Egyes beszámolók szerint születését füst és erős fényvillanás kísérte, mások becsapódó égitestet emlegetnek. Egy orosz regionális vezető helikopterből vizsgálta meg a tölcsért: a kürtő körül kőtörmelék hever, mintha egy föld alatti robbanás hozta volna létre.
A félsziget keleti részén fedezték fel a harmadik krátert. Rénszarvaspásztorok bukkantak rá jól ismert, hagyományos legeltetési útjukat járva. Annyira váratlanul érte őket, hogy majdnem bele is zuhantak a mintegy négy méter átmérőjű, 60-100 méter mélynek becsült lyukba. Keletkezéséről semmit nem tudunk, a fotók alapján első látásra szakértők véleménye szerint nem emberi kéz alkotta, de természetes formációnak sem tűnik.
A rejtélyes lyukakról készült fotókat ide kattintva nézheti meg.
Földönkívüliek nyitottak bányát?
Az első, körülbelül 80 méter átmérőjű nyílásról készült felvételek után világszerte milliók kezdték el találgatni, hogyan jött létre. Szóba került meteoritbecsapódás, eltévedt rakéta, mesterséges “tréfa”, vagy víznyelő magyarázatként. Megszólaltak az UFO-hívők is, akik szerint idegenek leszállóhelyeiről van szó, illetve bányákról. Igen, az itt felszínre hozott kőzetekből vizsgálják a Föld felépítését. Hogy pusztán tudományos céllal, vagy épp felmérik érdemes-e gyarmatosítani, azt nem tudjuk…
Így néz ki a levegőből az elsőnek felfedezett nyílás:
A szakemberek nem akarnak feltételezésekbe bocsátkozni, ők inkább még vizsgálódnak. Anna Kurcsatova, az orosz sarkvidéki kutatóközpont munkatársa ugyan előállt egy lehetséges magyarázattal, de hangsúlyozta, mindez csupán egy elmélet, feltételezés.
A metánbuborék-elmélet
A félszigetet 10 ezer évvel ezelőtt tenger borította. Amikor a tengerfenék kiemelkedett, a tengeri üledékben hatalmas mennyiségű metán esett a fagy csapdájába. Ez a permafroszt, vagyis tartósan fagyott talaj a sarkok közelében, manapság a szárazföldek körülbelül 20 százalékát teszi ki. A globális klímaváltozás hatására azonban a permafroszt bizonyíthatóan olvad, és hihetetlen mennyiségben szabadul fel belőle az üvegházhatást, ezáltal a klímaváltozást erősítő metán és további szénhidrogének.
A folyamat önmagát gerjeszti, ma még senki nem látja, hol lesz a vége. Egyes becslések 70 milliárd tonnára teszik a legagresszívebb üvegházgáz, a metán mennyiségét a fagyott talajban. Kurcsatova tehát úgy véli, a lyukat egy metánkitörés okozhatta, amely a felengedett talaj nyomásától bukkant a felszínre.
