A Közép-Afrikai Köztársaságban élő gorillákkal végzett kutatásokat a skót Stirling Egyetem csapata Michelle Klailova vezetésével.
A tudósok egy 13 gorillából, köztük egy ezüsthátú hímből álló csapatot követtek figyelemmel 2007-ben. Elsősorban a csapat vezérének viselkedésére koncentráltak. A szaganyagok kibocsátásának és a majmok izgatottságának mértéke közti összefüggést vizsgálva arra jöttek rá, hogy a szagok változása nemcsak az izgalom következménye, hanem célzottan alkalmazott tényező a fajtársak viselkedésének befolyásolására.
A vezérhím fokozottan kezd szagot kibocsátani például harag vagy félelem esetén, de akkor is, ha a csapat legfiatalabb tagjainak anyja nincs a közvetlen közelében. A szag a helyzettől függően erősebb vagy gyengébb. A közép-afrikai őserdőkben, ahol korlátozottak a látási viszonyok, a “szagnyelvet” valószínűleg tájékozódásra is használják a gorillák. Klailova szerint az emberszabású majmoknál és az embereknél sokkal nagyobb szerepe lehet az illatok és szagok útján történő kommunikációnak, mint azt eddig feltételezték.
