A bizánci császár leányát, a kis Szimónát ötévesen adták feleségül, férje nyolc éves korában megerőszakolta. Megtehette büntetlenül, a házasság ténye az emberi törvények alól feloldozta. A lány egy életre meddő maradt, lelki sebeiről csak sejtéseink lehetnek: férje halála után kolostorba vonult. A bántalmazott, megrontott gyerekasszonyok legfeljebb az egyházhoz fordulhattak segítségét. Ha az erőszak bizonyságot nyert, a pátriárka felbonthatta a házasságot. Feltehetően nem sok gyermek panasza juthatott el idáig…
Császárok és érsekek a sorban
A római jog még másképp tekintett a gyermek fejlődésre, a lányok számára 12, a fiúknak 14 évesen engedélyezte a házasságot és a nászéjszaka elhálását is. Fogalmaik szerint tehát ekkortól számított az ember testileg és lelkileg felkészültnek a szexuális életre. Sokak azonban ennél is többre vágytak: a pedofilia jelensége végigvonult az egész bizánci korszakon.
Főleg Konstantinápolyban, de a birodalom nagyvárosaiban, minden egyes társadalmi réteg körében gyakran megesett, hogy férfiak gyermeklányokat erőszakoltak meg. A helyzet annyira eldurvult, hogy a Krisztus utáni V-VII. században a szülők nem merték egyedül kiengedni gyermekeiket az utcára, mert világos nappal is szexuális erőszak áldozatává válhattak – írja a Rómaikor.hu.
A kortársak feljegyzése szerint II. Theodosziosz és V. Konsztantinosz hírhedt pedofilok voltak csakúgy, mint az I. Jusztinianosz korában élt konstantinápolyi érsek, Kappadokiai János.
Az áldozatot is büntették
Minél magasabban állt valaki, minél több pénze és hatalma volt, annál könnyebben kiélhette vágyait. Az uralkodók gyakorlatilag szabadon garázdálkodhattak, de alattvalóik vétkét igyekeztek szigorúan büntetni. Már ha az kiderült és bizonyítani is sikerült. A megtorlás uralkodónként más és más volt, a közös bennük a szigor volt. Hosszú börtön, fejvesztés vagy tengerbe vetés várt a pedofilokra. I. Jusztinianosz idején például a bűnösnem talált két püspök, Iszaiasz és Alexandrosz péniszét levágták, majd meztelenül végigvonszolták őket az utcákon. Egyikük sem élte túl.
Később Jusztinianosz törvényt adott ki visszamenőleges hatállyal: bármely nemű gyermek megrontóját kiherélték, vagyonát elkobozták, és ugyanez a büntetés járt az apácák megerőszakolójának is.
Teljesen érthetetlen módon az áldozatokat is megbüntették. Nagy Konstantin rendelkezett arról, hogy csak a 12 éven felüli megrontott gyerekeknek kell életük végéig kolostorba vonulni. Az erőszaktevőnek viszont minden esetben fejét vetette. Az egyház sem maradt tétlen: a 19 évesnél idősebb áldozatot kiközösítette…
Veszélyben a kisfiúk is
A fiúk – bár a lányoknál valamivel kisebb számban – ugyanúgy ki voltak téve az erőszaknak. sivatagi magányba vonult remeték „bölcs” mondásai között olvashatjuk: „A gyermek még a nőknél is ördögibb csapda a szerzeteseknek” – idézi a római kort bemutató oldal. Se szeri, se száma azoknak a feljegyzéseknek, amelyek az anakhóréták (pusztai aszkéták) és fiúgyermekek kapcsolatáról szólnak.
A homoszexuális arisztokraták pénzzel, más előnyökkel, erőszakkal vették rá a csinos fiúcskákat az aktusra. Gyakorta előfordult, hogy az arisztokrata rabszolga kisfiúkat vásárolt, azokkal elégítette ki vágyait.
További adatokat, érdekességeket a római világról a Római kor.hu-n olvashat.
