Idén ősszel jelenik meg a National Geographic atlaszának tízedik kiadása – az elsőt 1963-ban, míg a kilencediket 2010-ben publikálták -, és a NatGeónak dolgozó földrajztudós, Juan José Valdés szerint a mostanihoz hasonló méretű változtatásokra a Szovjetunió felbomlása óta nem volt szükség.
Hogy mi indokolja a térképek ilyetén átrajzolását? A sarki jégtakaró eltűnése. “Persze folyamatosan érkeznek a globális környezetváltozás hatásairól szóló jelentések, de mindaddig nem átütő erejű az üzenet, míg nincs egy kézzelfogható térkép az ember kezében” – magyarázta az új kiadás fontosságát a tudós.
Mint kiderült, a földrajzi atlaszokban csak annyit festenek fehérre, amekkora területen a jég legalább két nyarat kibírt, vagyis stabilnak mondható.
Míg az 1980-as években az északi-sarkvidék jégpáncélja átlagosan 7-8 millió négyzetkilométeres volt, 2012-ben már csak 3 millió négyzetkilométert takart jég. Egyes becslések szerint az is előfordulhat, hogy a 21. században teljesen eltűnik a sarki jég.
Az egyre vékonyodó jégtakaró azonban további olvadáshoz vezet, mivel képtelen kellő mértékben visszaverni a nap fényét, vagyis az alatta lévő víztömeg csak tovább melegszik. Ennek hatása viszont globális.
