Az Illionios-i Egyetem kutatói az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában megjelent tanulmányukban arról írtak, hogy a kutatás során arra kértek embereket egy teszt keretében, hogy becsüljék meg egy hurrikán erejét a neve alapján, illetve mondják el, mely esetekben tennének eleget egy evakuációs felszólításnak. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek kevésbé tartanak a női nevű hurrikánoktól, és így kevésbé készülnek fel arra, hogy biztonságos helyre meneküljenek az ilyen trópusi viharok elől vagy egyéb óvintézkedéseket tegyenek.
“A vihar erejének megítélésekor az emberek arra alapozták feltételezéseiket, hogy hogyan viselkednek a férfiak és a nők. Ez ahhoz vezetett, hogy a női nevű hurrikánok, elsősorban a kifejezetten nőies nevűek, például Belle vagy Cindy, enyhébbnek és kevésbé hevesnek tűntek” – közölte Sharon Shavitt, a kutatásban részt vevő egyik tudós.
A szakemberek megvizsgálták azt, van-e összefüggés a hurrikánok neve és pusztítása között. 92 atlanti hurrikánt figyeltek meg, amelyek az 1950 és 2012 közötti időszakban értek szárazföldet az Egyesült Államokban. A vizsgált időszakban a két legnagyobb erejű trópusi vihar is női nevet viselt: az 1957-es Audrey és a 2005-ös Katrina végezte a legjelentősebb pusztítást. A kutatók szerint az azonos erősségű viharok közül több halálesettel jártak a női névre kereszteltek.
A PNAS folyóiratban megjelent tanulmányból kiderül, hogy az 1970-es évek előtt a meteorológusok gyakorlatilag csak női neveket adtak a hurrikánoknak, arra hivatkozva, hogy azoknak “szeszélyes a természetük”. Azóta minden évben a hurrikánszezon kezdetén egy férfi és női neveket is tartalmazó, előre elkészített listáról választják ki a viharok neveit. A szerzők emiatt a névadásrendszer újragondolását szorgalmazták a cikkben.
