Az online oldalakon megjelenő hozzászólások a közösségi érintkezés újszerű színterét jelentik, amely a technika jóvoltából gyakran a hagyományos kocsmai beszélgetések pótlására szolgál – mondta az Általános Vállalkozói Főiskola tanszékvezetője az MTI-nek.
A kocsma hangja
“E megnyilvánulások lehetnek termékenyítő jellegűek, a gondolatok cseréje által a résztvevők kreatív képességei erősödhetnek.” Amíg azonban a szakmai jellegű hozzászólások általában a különböző nézőpontok közreadása révén egy-egy feladat megoldására fókuszálva alternatív megoldásokat kínálhatnak fel, bővíthetik az ismereteket, addig a politikához köthető témák körüljárása nyomán az észérvek helyett jellemző módon inkább az érzelmek irányítják ezen interakciókat – tette hozzá.
Ilyenkor az adott témát felvető sajtóorgánum írásának mondanivalója az eredeti gondolattól eltávolodva rövid időn belül önjáróvá válhat. A reagálások “közösség által gondozott tartalomként”, immár mint köztulajdon, önálló életre kelhetnek – magyarázta a szakember. A hozzászóló “civilek” akár újraírhatják az eredeti felvetést, eközben felerősödhet a “kocsma hangja”. A higgadt érvelés elvész, helyette – nem ritkán – a gyalázkodás, a verbális agresszió motiválja az interneten egymással értekező résztvevőket. Mivel pedig az arctalanság megóv a kijelentésekkel járó felelősségtől, az effajta indulatok mindinkább elszabadulhatnak, egyre vaskosabb sértegetésekben merülhetnek ki.
Sok esetben már szóba sem kerül az eredeti téma, a szellemi erőfeszítés a minél durvábbra hangszerelt személyeskedésbe megy át. E jelenség tömeges méreteket öltve jelzést ad nem csupán az adott kommentelők, de a társadalom nagy részének mentális állapotáról, a méltánytalanságok, a kibeszéletlen, szőnyeg alá söpört kérdések tömkelegéről, amelyek mind válaszra várnak – hívta fel a figyelmet a szociológus.
Elfojtott indulatok
Az internetes kommenteléseknél gyakorta nyomon követhető verbális agresszió jelensége mögött Mészáros Judit pszichoterapeuta, egyetemi tanár véleménye szerint egyebek mellett a társadalom éretlensége mutatkozik meg. Az MTI-nek kifejtette: néhány vonatkozásban szabadságban, demokratikus viszonyokban élni nehezebb, mint önkényuralomban, amelyben az ember külső okokra hivatkozva mentesítheti magát az egyéni felelőség alól.
“Viharos történelméből adódóan a magyar társadalom a mai napig sem tanulta meg elviselni a szabadság valamennyi következményét.” A nehézségekben sokan a kiszolgáltatottságot élik meg és másokat hibáztatnak kedvezőtlen helyzetükért. A tehetetlenség érzése pedig az emberben elfojtott indulatokat kelthet; amelyek aztán például a névtelenség mögé bújva a netes bejegyzéseknél, hozzászólásoknál a kulturális mázat letörölve, minden gátlás nélkül törhetnek elő.
“Cselekedeteinkért a felelősség vállalása autonóm személyiséget feltételez”, ami a demokratikus értékrend, létforma alapja – magyarázta a pszichológus. “Nálunk viszont más országokkal összehasonlítva” – különféle okok miatt – lassabban alakul ki a polgárosodott társadalom, és talaján a demokrácia, amelyben az egymás ellehetetlenítése helyett az együttműködésen, az egészséges versenyszellemen, a kompromisszumkeresésen van a hangsúly.
Az autonóm, felnőtt személyiség elviseli a különbözőségeket, az éretlen gondolkodásból viszont hiányzik az ellentétes álláspontok, tények integrálásának képessége. Amikor a hétköznapok kihívásaiban az ilyen személyiség más véleményekkel szembesül, fenyegetettséget élhet át. Úgy érzi, hogy személyét éri támadás, ami pedig könnyen agressziót válthat ki.
“Az egészséges, bizakodó, az állandó panaszkodástól, agresszív megnyilvánulásoktól kevésbé terhes társadalomhoz az út az autonóm személyiség kialakításán, a demokratikus gondolkodás általánossá válásán át vezet” – összegezte álláspontját Mészáros Judit.
