A Román Királyság 1916. augusztus 17-én, egy titkos szerződéssel csatlakozott az antanthoz. Vállalta, hogy megtámadja az Osztrák-Magyar Monarchiát, cserébe ígéretet kapott, hogy a győzelem kivívása után határait a Tiszáig tolhatja előre Magyarország rovására. Az antant hadianyaggal és katonákkal támogatta az országot, egyetlen kitételük volt, hogy Románia nem köthet különbékét a központi hatalmakkal – olvasható a Rubicon.hu-n.
Még augusztus végén a 650 ezer fős román hadsereg benyomult Erdélybe, elfoglalta Brassót, Csíkszeredát majd Nagyszebent. Csakhogy rövidesen megindult az ellentámadás, Románia október 23-a után már saját területén volt kénytelen védekezni, december 6-án elesett a főváros, Bukarest is.
A királyi udvar és I. Ferdinánd Moldvába menekült, 1916 végére a teljes Havasalföld és Dobrudzsa a központi hatalmak kezére került. Az orosz támogatás elvesztése után a román kormány 1917. december 9-én fegyverszünetet kért, a végleges békét 1918. május 7-én kötötték meg Bukarestben. Ennek értelmében Románia lemondott Dobrudzsa egy részéről Bulgária javára, az Osztrák–Magyar Monarchiával közös határa pedig a Kárpátok déli és keleti lábaihoz került.
Románia a különbékével megszegte a bukaresti titkos szerződést, vagyis elvileg „elveszítette jogát” a magyar területekre, ám ez a háború után már senkit nem érdekelt. A harcok végső szakaszában, november 26-án újra beléphetett a világháborúba, később pedig megszerezte Erdélyt, Máramarost, a Bánát egy részét, sőt Dél-Dobrudzsát és Besszarábiát is.
