A Föld átlagos hőmérséklete legfeljebb 2 Celsius-fokkal emelkedhet 2100-ig, hogy az éghajlatváltozás hatásai kezelhetőek legyenek. Ehhez az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját már 2050-ig csökkenteni kell, méghozzá a 2010-es szint 40-70 százalékával. A század végére pedig gyakorlatilag meg kell szűnnie a kibocsátásnak – figyelmeztet z ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC). A becslések szerint 1970-ben összesen 385-455 milliárd tonna szén-dioxid lehetett a levegőben, 2010-re pedig már 1190-1410 milliárd tonna.
Ma még nem fájna nagyon
A klímaváltozás hatásai már századunk közepétől tetten érhetők lesznek. A természetes ökoszisztémák pusztulásán túl pusztasággá válhatnak Észak-Amerika termékeny síkságai, aszály, elsivatagosodás és éhínség fenyegeti Afrikát és Ausztráliát. Európa északi részén hatalmas esőzések, míg délen pusztító aszályok lesznek. Ázsiában pedig az emelkedő tengerszint miatt millióknak kell elhagynia otthonát.
Könnyű leírni, hogy mindehhez vissza kell fogni a szén-, kőolaj- és földgázfogyasztást, ami viszont az élet minden területét érinti. Az energia legnagyobb részét, 32 százalékát az épületek üzemeltetése igényli, 27 százalékkal részesül az ipar és 28 százalékkal az ipar. Komoly változtatásokra, reformokra, beruházásokra van szükség, ám nem megfizethetetlen összegről van szó: “Nem kell a világ összes pénzét a bolygó megmentésére költeni” – jelentette ki Ottmar Edenhofer, a munkacsoport vezetője.
Talán az utolsó lehetőség
A 2010 és 2100 közötti időszakot tekintve és évenkénti 1,6 és 3 százalék közötti növekedést feltételezve az összes szükséges lépés 0,06 százalékkal veti vissza a növekedési ütemet. Magyarul 2 százalék helyett 1,94 százalékkal bővül a gazdaság. A klímaváltozás kezelhetetlen folyamatainak beindulását viszont csak akkor lehet viszonylag csekély anyagi áldozatok árán megfékezni, ha mindenki időben lép. A következő másfél-két évtized a legfontosabb – tette hozzá.
Amennyiben a következő években nincs komoly előrelépés, később kevéssé kiforrott, drága új technológiák alkalmazására kényszerülhetünk, mint például a szén-dioxid kiszivattyúzása a légkörből. Megoldás lehet, bár sokan vitatják a módszert, miszerint óriási mértékű erdősítéssel vonjanak ki szén-dioxidot a légkörből. Az így megtermelt faanyagot pedig olyan erőművekben égetnék el, amelyek leválasztják az üvegházgáz, amit a föld alatt tárolnának. Még az IPCC is elismeri azonban, hogy az élelmiszer termelésére alkalmas földek erdősítése kockázatos.
A megoldás tehát a kezünkben van, ha semmit nem teszünk a negatívhatások már minket, de gyermekeinket biztosan keményen sújtják majd. A Nobel-békedíjas IPCC több száz tudósa évekig dolgozott a jelentésen, amely alapján az ENSZ 2015-ös klímaváltozási csúcstalálkozóján gyakorlati lépésekről határozhatnak. Talán utoljára.
