Az ausztráliai Queensland egyetemen kutatás készült a sétálás közben történő mobiltelefon-nyomkodásról, és annak hatásairól.
Tény, hogy első ránézésre ez a felmérés is afféle „brit kutatók” típusú értelmetlen okoskodásnak tűnik, főleg, hogy ilyen következtetéseket is olvashatunk, miszerint: „a telefon séta közbeni használata lassulást és a tervezett útról való letérést okoz.”
De vannak itt azért érdekes adatok is: például a felmérés eredményei szerint a megkérdezettek több mint harmada (!) maga is elszenvedett már a telefon-nyomkodás és a sétálás összeférhetetlenségéből adódó balesetet. A kutatás ötletét épp ez adta: a szakemberek rengeteg olyan esetről olvastak, amikor valaki eltaknyolt/nekiment valaminek sms-ezgetés vagy egyéb mobilos tevékenység közben; és vélhetően utána akartak járni, hogy csak a média fújja fel ezeket az eseteket, vagy az emberek tényleg ennyire hülyék. (Ha valóban reális az 1/3-os arány, akkor sajnálatos módon az utóbbi állítás igazolódott be).
A lényeg a háttérben!
A felmérés résztvevőit arra kérték, hogy egy kilencméteres szakaszon sétáljanak végig úgy, hogy közben a telefonjukat nézik. Az egyenes vonalú gyaloglás senkinek sem sikerült (pedig ők maguk úgy érzékelték, hogy nem tértek le az útról), sokkal lassabban és merevebb testtartással – robotszerű mozgással – közlekedtek. Márpedig ezzel (a kutatók szerint) saját esélyeiket rontják: ha egyszer félrelépnek, akkor onnan már sokkal nehezebben nyerik vissza egyensúlyukat.
A telefonok ténylegesen mobil használata olykor egész durva balesetekhez vezet: volt, aki szökőkútba gyalogolt közben, más a sínekre lépett, de emlékezhetünk arra a nagyon ügyes – szintén ausztrál – nőre is, akinek facebookozás közben lemerült a telefonja, mármint szó szerint.
