Az Európai Unió támogatásával, 740 millió forintból megvalósuló fejlesztés egyik elemeként épülő hallépcső a folyóban és a tóban otthonra lelt vízi állatvilág folyamatos “közlekedésének”, azaz fel- és leúszásának elősegítésre hivatott – mondta Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője.
A tározónál az úgynevezett kisvizes időszakban, amikor a duzzasztómű zsiliptáblái zárva voltak, a halak nem tudtak az alvízről a felvízre úszni, szabadon csak az elzáró táblák nyitott helyzetében, a rövid, árvizes periódusban közlekedhettek – magyarázta a szakember.
A több tízezer köbméter földet megmozgató munkával, természetközeli műszaki megoldásokkal kialakítandó hallépcső egy 1300 méter hosszú, akár 8-9 méter vízszintkülönbséget áthidaló, három szakaszra osztható vasbeton labirintusban ölt testet. Ennek felső szakasza az állatok Tisza-tóból történő kiléptetését szolgálja, a középső szakasz a felső és az alsó torkolat közötti, míg az alsó, a torkolati szakasz alvízhez való kapcsolatát biztosítja.
A hallépcső felső szakaszának központi elemeként 180 méter hosszúságú és 2 méter fenékszélességű tápcsatorna épül a téli kikötő és az üzemi út között. Az üzemi út alatt az árvizek kizárását és a víz betáplálását biztosító műtárgy létesítenek. Ennek szomszédságában helyezik el azokat a monitoring berendezéseket, amelyek a hallépcső hatékonyságának ellenőrzését teszik lehetővé.
A mesterséges patakként funkcionáló ökológiai folyosó középső szakasza ezt a medencét és az alsó “pihenő” tavat kapcsolja össze a hullámtéren. A kedvező átjárási feltételeket a természet közeli bukókhoz hozzáépített, úgynevezett réselt halátjáróként kialakított műtárgyak alkotják. Az alsó, torkolati szakaszon természetközeli medencesor és “pihenőtó” várja a halakat, mielőtt folytatnák útjukat a folyóba.
A kép csak illusztráció.
