Ha az űrhajós elszakad a hajótól az űrben, akkor nagyon röviden és egyszerűen: hatalmas bajban van. Köszönhetően a biztonsági intézkedéseknek, ilyen eddig szerencsére nem fordult még elő. Ettől függetlenül némi esély akkor is marad az életben maradásra, ha megtörténik a baj – írja a PopularScience.com.
A védelem első vonalában az asztronautát hevederekkel rögzítik a járműhöz. Több ilyen is van, a sziklamászókhoz hasonlóan az egyik “kötelet” mindig rögzítik még akkor is, amikor a haladás érdekében a többit átcsatolják. Ha ezek bármilyen okból leoldanának, az űrhajós az őt ért legutolsó hatás irányában távolodni kezdene az űrhajótól.
Nagy valószínűséggel forogni is kezdene, mint amikor az ejtőernyős kiugrik a gépből. Ám a súlytalanság és a surlódás hiányának köszönhetően ezt a forgást az ember nem tudja befolyásolni. Magyarul pörög, pörög és csak pörög tehetetlenül akár egy napig is. Ha pedig épp a megfelelő szögben halad, könnyen elérheti a Föld légkörét, ahol szénné ég. Ez már önmagában elegendő ok a kétségbeesésre.
A NASA ennek elkerülésére fejlesztett ki egy kisméretű “vészhajtóművet”, amely önműködően kiegyensúlyozza az embert, megszünteti a forgást. A mintegy másfél liter üzemanyaggal ezután az űrhajós megpróbál visszajutni a hajóra. Ha ez bármilyen okból nem sikerül, B-terv nincs, az asztronauta halálra van ítélve. A NASA-nak ilyen esetre nincs vészforgatókönyve, és nincs olyan űrjármű sem, amit segítségül lehetne küldeni. Ha az űrhajós stabil Föld körüli pályára áll, hét és fél órája maradt hátra.
Ennyi időre elegendő levegő van a palackjaiban és egy liter vize. A halált várva azonban ötször nézhetné meg a napfelkeltét…
