Az óriás lódarázs hihetetlenül falánk jószág, ráadásul „falkában” jár – a japán mézelő méhek érdekes védelmi mechanizmust dolgoztak ki ellen. A darazsak a méhek lárváira vadásznak, csak akkor rohanják le a kast,amikor az megfelelő mennyiségű lárvát tartalmaz. Ennek megállapítására egy felderítőt küldenek a kaptárba – írja a National Geographic.
A kém nem szívbajos, egyszerűen behatol a kasba, felméri a terepet, majd távozik. Később aztán csapatostul térnek vissza és hatalmas mészárlást rendeznek. A teljes kolóniát – akár több száz egyedet – is elpusztíthatják, hogy hozzájussanak a lárvákhoz. A lódarázs mérete többszöröse a méhnek, hatalmas rágóival egy szempillantás alatt szakítja ketté a kis mézgyűjtőt.
Egyetlen esélyük, ha elfogják a felderítőt, aki így nem tudja az információt társaival megosztani. A méhek tehát megvárják, amíg a darázs a kaptár mélyére ér, ahol a lárvák is vannak, és ekkor cselekszenek. Megrohamozzák a darazsat, egy forró „méhlabdát” hoznak létre körülötte. Számtalan méh potrohával simogatja a darazsat és egymást, ezzel emelik a „labdán belüli” hőmérsékletet. Megkezdődik az idegek harca: a lódarázs 47 Celsius-fokig képes elviselni a hőterhelést, a méhek 48 fokig.
A kutatók sokáig azt gondolták, hogy a meleg az, ami a darázs halálához vezet, ám a mérésekkel kiderítették, hogy a gömbben a hőmérséklet csupán 46 Celsius-fok. Kiderült azonban, van van egy hatékonyabb fegyver is. Pontosan még nem tudni, hogyan is idézik elő, de a labda belsejében a szén-dioxid szintje megemelkedik, amit viszont a darázs nem képes 10 percnél tovább elviselni. Sőt rendszerint 5 perc alatt elpusztul. Ez idő alatt persze sok méhet megöl, de a méhcsalád megmarad, hiszen a hírvivő nem tér vissza a lódarazsak fészkébe.
