A pletyka egyidős az emberiséggel, és már a legelső időktől kezdve a becsületsértés, rágalmazás kiindulópontja volt. Emiatt a törvénykezési jegyzőkönyvek kiváló forrásul szolgálnak őseink pletykás természetének megismerésére – tegyük hozzá, jórészt asszonyokról van szó.
Rútul kezdte bántolódni, szidni
Hol is kezdhetnénk máshol, mint a piacon. Kolozsváron járunk, a XVI-XVII. században. Míg az árusok a portékát kínálják, az összetalálkozó asszonyok itt végre hosszú lére ereszthetik a mondandójukat, szövik és terjesztik a pletykát. Itt szólalkoznak össze a vásárlók – többnyire szintén a gyengébbik nem – és kofák, de itt settenkednek a tolvajok és zsebmetszők is, és itt esnek egymásnak a férfiak is – írja a Rubicon.hu. Ahol sok ember van együtt, nem ritka a konfliktus.
Mint például egy 1668-as eset, ami után egy asszony a hatóságokhoz fordul, mert egy másik nő „engem, minden igaz ok nélkül, igaz nemes asszonyt, a Colosvari piacon kurvának, boszorkánnak diffamált…” Igen felpaprikázhatta magát, hiszen azt igényli a törvényszéktől, hogy a becsületét megsértő hölgy „nyelve az nyaka csigolyájára vonattassék érte”. Ha a bíróság mégsem így döntene, megelégszik kártérítéssel is.
A hagymavásárlás sem mindig zökkenőmentes: 1598-ban két szemben álló asszony közül az egyik „rútul kezdte bántolódni, szidni” a másikat. A kenyeres kofák során azonban még mozgalmasabb az élet. Történt ugyanis, hogy egy itt áruló lánytól Nagy Pálné egy filléren pénzes kalácsot kér, de mert nem kap, a palástja alatt ellop egyet. A megkárosított lány Nagy Pálné után ered, összeakaszkodássá, majd verekedéssé fajul a dolog…
Vannak tiszta véletlenből indult kakaskodások, amelynek során a tejescsuprot törik a egymás fején a nemes hölgyek. 1598-ban vagyunk a tejárusok során: “jöve tej venni közinkbe a Gergely Antalné leánya, és ott, mikor egy is, más is kenáltuk volna az tejjel, azonközben fordula az leány el Borgyasné előtt, és az fordulásban palástjával vág, mint eldőlte a Borgyasné csuprát, és az eldőlésben hasada meg. Kit mikor kezébe vett volna Borgyasné, rútul kezde az leánt szidni, mondván: mért törted el, bestye, nagyszájú kurva, az csuprot el, add meg az árát, úgymond. Az szegény lány irula-pirula, mint olyan leányzó, és ada egy pénzt, az csuporért.”
A leány anyja azonban már nem egy iruló-piruló bakfis, nem hagyta annyiban lánya megalázását. Szó, szót követett, a nagyszájú Borgyasné a végén már őt is „rút, iszonyú szitokkal gyalázta, és az csuprot is fejébe verte”. Percekkel később Gergely Antalné már a hagymaárusok közt panaszolta a sérelmet, és végül perre vitte a dolgot.
Fotó: Northfoto
Úrasszonyok estek egymásnak
Kevésbé ismert, ám nem sokkal nyugodtabb helyszín volt a fürdőház. Történetünk idején, 1584-ben szász és magyar asszonyok frissítették magukat a kolozsvári fürdőben. A beszélgetés magyarul folyt, a veszekedés már németül is, a pofonok pedig már nemzetközi csengéssel záporoztak. Az egész úgy kezdődött, hogy a várandós Szabó Mártonné bár többször is szólította a mosónőt, csak nem került sorra. Előbb ugyanis a város tekintélyes polgárának, Stephan Pulachernek a feleségét, valamint Hosszú János szabómester feleségét mosdatta meg.
Szabóné nagyon felpaprikázta magát, mert még akkor is erősen szitkozódott, mikor a mosónő már végre vele foglalkozott: „Ebet moss, úgymond, amely ebet azelőtt mostál”. Sőt, néhány tanú szerint Pulachernéról azt mondta: rossz, tökéletlen perszóna. Ezt már a sértett sem hagyhatta szó nélkül, a szavakat pedig tett követte, az asszonyok feredőruhákkal és előkötőkkel csaptak össze. Mások is beszálltak: Hosszú Jánosné a feredőruhával megcsapta „Bwrkeornét”, azután a vizes ruhával arcul ütötte Szabó Mártonnét, aki úgy ütött vissza, hogy előbbi a kemencének tántorodott.
Képzelhető, hogy az eseményt követően a pletyka hogyan duzzasztotta városszerte a „jobb polgárasszonyink” csetepatéját, s végül is akik széthordták a híreket, a per során tanúként is elmondták a látottakat, hallottakat.
A városban 1570-től számos pletyka célpontja volt Rengő Anna, akinek első kiveretése Kolozsvárról azzal a vádaskodással kezdődött, hogy a váraljai malomban Jakab molnárral paráználkodott. 1573-ban pedig a boszorkánysággal vádolt molnárné, Fekete Kató ügyében kihallgatott tanúk nemcsak állítólagos boszorkányságáról vallanak, de egy „zöldbeli ember”-rel, azaz darabonttal és egy Gergely nevű legénnyel való paráználkodásáról. A hírek, a pletyka terjedését bizonyítja viszont annak a tanúnak a vallomása, aki szerint „annak előtte Magyarországba, tudja mondani, egyszer megvesszőzték volt vétkeiért” Fekete Katót.
