A paleontológusok Montanában találták meg annak a kacsacsőrű dinoszaurusznak a maradványait, amelynek farkcsontjában egy beágyazódott fogra leltek. A fog minden kétséget kizáróan valaha egy Tyrannosaurus rex (T. rex, magyarul zsarnokgyík) állkapcsát gazdagította. A 65 millió éves történet tehát valahogy így szól: a T-rex beleharapott a kacsacsőrűbe, amely azonban elmenekült és sebe szépen be is gyógyult örökre beágyazva a támadó fogát is.
Húsfaló gépezet
A lelet azért érdekes, mert újra felszínre hozta a vitát, miszerint a zsarnokgyík a valaha élt egyik legnagyobb szárazföldi ragadozó, vagy dögevő volt-e. Annyi biztos, hogy elképesztő méretekkel rendelkezett. Orra hegyétől a farka végéig 13 méter volt, súlya hat-hét tonna. Csípőmagassága négy méter volt, felegyenesedve gond nélkül benézhetne ma egy második emeleti ablakon.
Visszatérve a lelethez, Peter Larson paleontológus szerint ékesen bizonyítja, hogy a T. rex ragadozó volt, de legalábbis a dögevés mellett vadászott is. Többeket azonban nem győzött meg ez az egyetlen bizonyíték, a többi fosszilis bizonyíték ugyanis nem egyértelmű ebben a kérdésben. Hiába találtak már számtalan csontmaradványt, amelyen T. rextől származó harapásnyomok láthatók, nem lehet tudni, hogy azokat élő állat szenvedte-e el, vagy már csak a dögön hagytak nyomot a fogak.
Ezért más módszerekkel próbálkoztak. Az őslénykutató Jack Horner nem a harapásnyomok felől közelíti meg a kérdést. Úgy véli, a zsarnokgyík túl lassú volt, karjai fejletlenek és erőtlenek, szemei pedig gyengék ahhoz, hogy egészséges állatok elejtésével próbálkozhatott volna. Ezért a dögevésen túl legfeljebb fiatal, sérült, beteg állatok ellen volt esélye.
Forrás: AFP
Üldözte, vagy nem?
De a leletet felfedező Robert DePalma és csapata nem adja fel. A kacsacsőrű csigolyáján látszik, hogy beforradt a harapás után, ráadásul a tyrannosaurus fogát a farok végében találták meg, ami ugyancsak azt bizonyítja, hogy üldözte az állatot – érvelnek.
Megvan a lehetséges forgatókönyv is. A T. rex néhány társával a ma élő oroszlánokhoz hasonlóan egy itató vagy legelő környékén portyázott, illetve a fák között lopakodva cserkészte a növényevő kacsacsőrű dinókat. A támadás viszont nem sikerült és a ragadozó nem is fecsérelt több energiát az üldözésbe. A mai ragadozók is pont így tesznek, próbálkozásaiknak csak kis része jár sikerrel. Ha a tyrannosaurus elkapta volna a prédát, a súlyával a földre dönti és elharapja a torkát, vagy ráharap a pofájára, hogy megfulladjon – állítják.
Az ellentábor szerint mindez spekuláció. A most előkerült lelet csupán azt bizonyítja, hogy a T. rex megharapott egy kacsacsőrűt, de azt nem, hogy üldözte is – mondja Horner. Ugyanígy megtörténhetett az is, hogy a T. rex ráharapott az alvó dinóra, majd amikor rájött, hogy él, szépen visszavonult. Ez a spekulatív forgatókönyv sem kevésbé valószínű, mivel egyikre sincs bizonyíték – teszi hozzá.
A vita tehát folytatódik, de két dolog biztos. A kacsacsőrű túlélte egy gigászi állkapocs harapását, a T. rex elvesztett foga pedig rövid időn belül visszanőtt.
