Gliwice közelében egy útépítéshez kapcsolódó feltárás során furcsa sírokra bukkantak lengyel régészek. A környéken rendszerint második világháborús maradványok szoktak előbukkanni, ám a sírok ezúttal feltehetően vámpírokat rejtettek. A négy halott fejét elhantolásuk előtt ugyanis levágták és a lábai közé helyezték.
A szláv országokban gyakran ezzel a módszerrel akarták megakadályozni, hogy a halott visszatérjen a sírból az élőket terrorizálni. A fejet vagy levágták, vagy akasztás után addig hagyták lógni, míg az oszlás miatt a test súlya miatt magától leszakadt. A sírokat a XVI-XVII. századra datálták, és a vámpírsztorit erősíti az is, hogy az elhunytak mellett semmiféle tárgyat nem helyeztek a sírba.
Mai tudásunkkal is megremegne a lábunk
Nehéz magunkat beleképzelni a több száz évvel ezelőtt élt falusi ember helyébe. A számukra értelmezhetetlen jelenségeket teljesen emberi módon magyarázták természetfeletti erőkkel. Sőt, még egy mai, tanult felnőttet is meghökkentene a látvány: hetek, hónapok óta elhunyt embert kihantolnak, ám a test nem indult bomlásnak. Sőt, felpuffadt, elszíneződött és a szájából vér szivárog…
Ma már tudjuk, hogy egy jól lezárt koporsóban, főleg télen elhantolt halott nem indul azonnal oszlásnak. A belső szervek bomlása viszont felpuffasztja a testet, a nedvek pedig még a természet adta úton, a szájon keresztül szivárognak a nyomás hatására. A modern tudomány ismeretei hiányában mindenki számára kézenfekvő, hogy a koporsóban egy vámpír fekszik.
Sírásók azonosították a vámpírt
Persze minden közösségnek megvoltak a módszerei a holtak föld alatt tartására a jól ismert karós módszertől a koporsó vaspántokkal való megerősítéséig. Bulgáriában például egy nyolcszáz évvel ezelőtt élt férfi mellkasából vaspálca állt ki: vélhetően többször is hasba és mellkasba szúrták, mivel kortársai attól tartottak, hogy a halott vámpírként kel ki a sírból – írja a Múlt-kor.hu.
Csehországban az elhunytakra sziklákat helyeztek, megakadályozva ezzel, hogy a halottak kimásszanak sírjaikból. Néhány esetben az eltemetett, vámpírnak vélt halottak szájába téglát helyeztek, hogy felkelve ne tudja megenni a pestisben elhunytakat. A közhiedelem szerint a járványban meghaltak mellé temetett „vámpírok” ugyanis szomszédjaikból táplálkoztak, amíg elég erősek nem lettek ahhoz, hogy kimásszanak a föld alól, és újra megtámadják az élőket.
A vámpírok azonosítása a halottak között a sírásók feladata volt, ennek során nagyon gondosan vizsgálták meg a tetemeket, és amelyiket gyanúsnak vélték, annak téglát tettek a szájába.
Vér szivárgott a szájából
A mai Szerbiához tartozó Kisilovában pedig 1725-ben a következő eset történt. Plogojovics Péter állítólag kilenc társát ölte meg az után, hogy eltemették. „És mivel az ilyen emberek esetében (akiket vámpíroknak neveznek) számos jelet lehet látni, vagyis, a test nem indul oszlásnak, a bőr, a haj, a szakáll, a körmök tovább növekednek – a falubeliek egyhangúan elhatározták, hogy felnyitják Plogojovics Péter sírját, és megvizsgálják, hogy a fent említett jelek valóban láthatóak-e a testén”.
Az osztrák provizor feljegyzéséből ismert vámpírtörténet úgy folytatódott, hogy végül állítólag valóban felnyittatták a szerb paraszt sírját, amelyben meglepetten látták, hogy a férfi szájából vér szivárog, karomszerű körmei és egészségesnek tűnő bőre van. Ekkor a provizor megjegyezte, hogy a test még nem indult oszlásnak, mire a helyiek egy cölöppel szíven szúrták a férfit, holttestét pedig elégették.
