A csimpánzok a jelenleg élő legközelebbi rokonaink, génállományuk 99 százaléka azonos az emberével. Számtalan fizikai tulajdonságuk és viselkedésformájuk szinte emberi. Miért lenne ez másképp a szexszel?
Ezek a majmok összetett, hierarchikus közösségben élnek, amelynek élén az alfahím áll, alatta a többi “férfi”, a piramis legalján pedig a nőstények. Akárcsak az embereknél, a szex a csimpánzoknál sem egyedül a gyermeknemzésről szól, hanem gyakorlatilag bármikor csinálják.
Egyértelmű jele van, ha a nőstény tüzel, azaz fogamzóképes: a nemi szerve megduzzad és kipirul. Egyértelmű szexuális jelzés a férfiaknak. Mind a hím, mind a nőstény elég egyértelmű módon jelzi, ha egy kis gyengédségre vágyik. Módszereik kissé egyértelműbbek és durvábbak mint a mieink, bár őket nem kötik az ösztönöket kordában tartó etikai szabályok.
Ha a hölgyekben gerjedelem támad, egész egyszerűen odatolják hátsójukat a hímhez, egyenesen az arcukba. Egészen egyértelmű felhívás keringőre. A fiúk sem szégyenlősebbek: merev péniszükkel demonstrálnak a nők előtt, az igazán menő srácok nagy patáliát csapva rázzák és törik a fák ágait. Szexuális fantáziájuk is élénk, nem ragaszkodnak egy-egy unalmas pózhoz.
Érdekes, hogy míg az ember hímnemű egyedei inkábba fiatalabb nőket hajtják, addig a csimpánzok a tapasztaltabb, idősebb nők ölelését részesítik előnyben. A csapaton belül ezen korosabbb hölgyeknek jut a legtöbb szexpartner, sőt nemegyszer idegen hímekkel is eltöltenek egy-egy pásztorórát.
Az alárendelt hímeknek csak lopott percek járnak. Ha az alfahím észrevesz egy közösülő párt, óriási patáliát csap. Ám mindhiába, a szétkergetett gerlepár a szigorú főnök távozása után ismét egymásra talál.
